Hát kérem, ez az oldal tele van isten áldotta tehetségekkel, váteszekkel. Legalábbis az indulók nagy része ezt a képet igyekszik közvetíteni magáról. Apropó, köszönet az előzsűrinek, amiért olyan biztos kézzel rántotta át azt a 107 kiváltságost a második, s immáron végső körbe. Szerintem jó munkát végeztek, tették, amit kell. Bár a búza és a konkoly még mindig nem vált el teljesen egymástól, s azt hiszem, ez azért volt így, mert előzsűrinknek tennie kellett néhány engedményt, különben nem lett volna meg a 107 poéma s poéta.
Mai kiválasztottunk is az ön- és közjelölt váteszek táborát erősíti, sőt továbbmegyek: egyértelműen a kortárs irodalmi élet Szendrey Júliájának szerepében tetszeleg. Teszi ezt úgy, hogy közben még Petőfi Sándor szellemiségének porhüvelyét is magára húzza. Hiába no, nem könnyű ilyen rétegzett tehetségnek lenni, különösen a mai viszonyok közepette, s nem akkor, mikor az egyik (ha nem a) legkiválóbb magyar költő is csak vándorszínész lehetett. Amúgy a hölgy Kőmüves Klára névre hallgat, ezen kívül semmi mást nem árulunk el róla, mert ehelyütt csakis és kizárólag irodalmi munkásságát próbáljuk feszegetni.
Kőmüves Klára a statisztikai adatok szerint valamivel több, mint 20 hete talált rá a Versíró Versenyre, s a rendelkezésére álló idő alatt kb. 130 (!) verset töltött fel. Többet tehát, mint ahány darabbal gazdagította Angyal Gyula saját magánkönyvtárát rögös élete folyamán. Az idő szűke miatt nem áll módunkban teljes egészében kivesézni ezt az ún. „Kőmüves Klára összes versei”-jelenséget (aka. Kőmüves Klára & Co.), az életmű néhány darabjával tudunk csak foglalkozni.
Vajon mi indít valakit arra, hogy egy országos pályázatra 130 pályamunkát küldjön be? Akárhogyan is nézem, csakis a megalománia egy krónikus válfaját látom kíméletlenül megbújni e cselekedet hátterében. Kétség sem férhet hozzá, hogy egy igazi költő akár egyetlen pályamunkával is képes lenne megnyerni egy ilyen versenyt, de úgy tűnik, Klára ezt nem tudja. S az eredmény: 130 botütés az írástudónak. Hát nem is lettem Kőmüves Klára fan.
Egyik negatív kedvencem az Ilyenkor omlik össze a világ című verse, mely a benne található tökéletlen metaforák, súlyos képzavarok és a magyar nyelv több rendbéli megerőszakolása miatt egyértelműen kivívta haragomat a vers és írója ellen. Vigyázat, idézek:
„Ilyenkor omlik össze a világ!
Már tudom, milyen a földbe gyökerezett láb.”
Tisztelt olvasó, igen, jól látja: 1 db földbe gyökerezett láb mered ránk magányosan. Ez az indítás rögtön pszichothrillerré teszi a verset, e kép rám is olyan hatást gyakorolt, hogy azt hiszem, egész hasonlatossá váltam ahhoz a bizonyos lábhoz: mindentől elszakadva meredtem a semmibe. Nem volt jó érzés.
Ha megpróbálnám az egész verset elemezni, az emberiség elleni bűncselekmény lenne, ezért csak egyetlen további nyelvi leleményt emelek ki belőle, mégpedig azt, hogy:
„Csak hall a fül valami sem szívnek,
sem léleknek nem valót…
Érti a lényeget, de válaszként
A hallottakra nem nyom bélyeget.”
Teszi mindezt a fül: hall, gondolkodik, értelmez, sőt még egyfajta válaszadással is élhetne, de valami miatt ezt nem teszi. Hogy mi miatt, azt ne firtassuk.
S ha már a fül nem nyomott bélyeget a hallottakra, én megteszem, s azt mondom: ez a vers egyértelműen Szkülla leszármazottja, s jaj annak, akinek keresztezi útját.
A másik elemzendő vers a Klára-birodalomból a Felfedezésem névre hallgat, ami szolid, sőt gyenge leképeződése a (!) SZEPTEMBER VÉGÉNnek. Nem nehéz észrevenni, hogy költőnk a nagy klasszikus nagy klasszikus versét vette alapul, de a kivitelezés oly silányra sikeredett, hogy emiatt még Petőfi-epigonnak se neveznénk Kőmüves Klárát. Sokan persze nem így gondolják, s ez hozta meg az ismertséget és elismertséget Kőmüves Klárának a Versírón, egy apró hiba volt csak: nem a zsűritől jött ez az elismerés, hanem a plebstől, a közönségtől. Így alakult ki a fentebb említett Kőmüves Klára & Co., s a sok dicséret miatt végül költőnk is elhitte, hogy e verse fogja őt elrepíteni az örökkévalóságba. Hogy nem így történt, azon ne csodálkozzunk, Klára részéről viszont maradt a sértődöttség, a meg nem értettség érzése, mely odáig fajult, hogy az egész verseny igazságosságát megkérdőjelezte. Ha időnk engedi, olvassunk csak bele a vershez fűzött kommentekbe, a nyájszellem igen hathatós megmutatkozását vélné itt megjelenni egy közepes képességű pszichológus is.
De nézzük a verset: ha valaki már arra vetemedik, hogy hozzányúl a Szeptember végénhez, nem árt tudnia, az időmérték mely fajtája adja a vers ritmusát:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
tá-tá-ti-ti-tá-ti-ti-tá-ti-ti-tá-tá/ti – tehát anapesztusi sorok,
ellenben:
Hajnali képem torz szüleménye
tá-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-tá-ti – ha nagyvonalú akarok lenni, akkor azt mondom, daktilikus sor, valójában ez igen kevert ritmusú így, tehát a képlet egyik megoldása sem jó, amiből az derül ki, hogy a vers írójának fogalma sincs a verstanról. Már pedig egy „kész költőnek” azért nem ártana, ha a verstani alapismeretekkel tisztában lenne legalább. Ha nem hisznek nekem, kérdezzék meg Kecskés urat, vitának helye nincs.
Az Ilyenkor omlik össze a világ kapcsán elmondottak erre a versre is igazak: borzalmas metaforák, képzavarok és a tökéletlen nyelvi bánásmód jellemi ezt a verset is. Sőt mindettől eltekintve sem tudtam rájönni, milyen lelkiállapotot próbált meg ábrázolni a versben írója. És biztos vagyok benne, hogy a kétszáz kommentelő se, tiszteletteljes megnyilvánulásaik ellenére. (vö. „De hát a király meztelen!”)
Ilyeneket mond különben:
„Hajnali képem torz szüleménye
Én vagyok állva az ablak előtt.” – Mintha Kovács Józsika 7.a osztályos tanuló próbált volna egy Keats-verset lefordítani angol órán.
vagy
„Fáj a világom bús hozadéka,
Szerte a légben szél iromány.” – Megalománia, de hozadéka bús. (WTF???!!!)
vagy
„Reggel a bátor rest-e magamban,
Sürget a munka, túl nagy az ár.” – Ezt a bátor-restet hagyjuk is, ár helyett meg lehet, hogy zárat akart írni, csak elgépelte.
Aztán egyszer csak eljön a 4. versszak, ahol totálisan összeomlik minden: a pislákoló ritmus és a kétes kicsengésű tartalom is. Az ember kapkodja a fejét, hogy jaj Klára, hát mit is fedezett fel kiskegyed, ijedtében a ritmusba kapaszkodna mint mankóba, amíg „átmenetileg” nem találja a fonalat, de a vers írója galád módon a ritmus mankóját is kirúgja az olvasó alól. Legelőször én itt adtam fel, s az utolsó versszakot már nem olvastam el. Azt hiszem, így tett a zsűri is, nagyon helyesen.
Végezetül egy idézet:
“És így áll most, még áll, reménykedik, udvariasan figyeli, amit a másik beszél… néha helyeslően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő készült, ő tud… néha bátortalanul meg is szólal, abban az illúzióban ringatja magát, hogy őt kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék helyre… aztán szerényen elhallgat és figyel… előrehajol, részt vesz a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a felelő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy ő súg, tehát ő tud…”
De a tanár látja, hogy nem tud.
Nah, fiúk, lassan fan-os klubbot nyithattok!
E.(Quote)
De én azér’ szeretlek benneteket, mert hát hol máshol használhatnám ennyit ezt az újonnan beszerzett kedvenc szót… Remélem látjátok, hogy már idézőjelet sem fűzök hozzá… bár lehet hogy kellene, még be találnak perelni…
E.(Quote)
Na, beindult a privát gyűlölködési hullám odát a rubin, meg fórumhozzászólásokban, meg egyéb kommunikációs csatornákon. [Ja igen, és NEM ÁTALLOM már megint ideírni a saját véleményemet...
]
Pécsi Marcell(Quote)
Itteni kommentemért odaát nekem estek…
Na, így jártam.
Látva a tajtékzásokat itt is, el tudom képzelni… Bendegúz(Quote)
Már látom, igen. Az az igazság, hogy ezzel együtt is elég nehéz elhinnem a dolgot, mert a néhol végletekig kitekert, agyonkínzott, formába gyömöszölt szöveg is látszólag ezt támasztja alá. Ha tényleg még hírből sem nem ismeri az időmértéket, akkor azt ahhoz képest egész jól eltalálta. Ám ebben az esetben még szomorúbb, még nehezen megbocsátható, amit a nyelvvel tett. Mégis úgy látom, hogy próbált ő valami verstanban olvasott ismereteket felhasználni.
De hát amit ő mond, azt kell elfogadni akár hiszem, akár nem. Bár túl sok a tiszta találat szerintem:
-UU/--//-UU/-U-UU/-UU//-UU/-
-UU/--//-UU/-U
-UU/--//-UU/-
-UU/--//-UU/-U
-UU/-U//-UU/-
-UU/--//-UU/-U
-UU/--//-UU/-
-UU/--//-UU/--
-UU/-U//-UU/-
-UU/--//-UU/--
-UU/-U//-UU/-
-UU/-U//-UU/--
-UU/UU//-UU/--
-UU/--//-UU/--
-UU/--//----
-UU/--//-UU/-U-UU/-UU//-UU/-
-UU/-U//-UU/-U
-UU/--//-UU/-
Mellesleg ahol –u van –uu helyett, ott általában ütemhatár vége van, ráadásul néhány helyen vessző, ami spondeust eredményez trocheus helyett, ami daktilus helyett nagyon is jó.
Azért ez elég tudatosnak, bár maga a vers inkább ügyetlennek tűnik. Vagy valamit nagyon rosszul látok?
Végtére is mindegy, túl sokat foglalkoztam ezzel a dologgal. bala(Quote)
Rosszul vitte be, megpróbálom újra:
-UU/- -//-UU/-U-UU/-UU//-UU/-
-UU/- -//-UU/-U
-UU/- -//-UU/-
-UU/- -//-UU/-U-UU/-U//-UU/-
-UU/- -//-UU/-U
-UU/- -//-UU/-
-UU/--//-UU/---UU/-U//-UU/-
-UU/--//-UU/--
-UU/-U//-UU/-
-UU/-U//-UU/---UU/UU//-UU/--
-UU/--//-UU/--
-UU/--//----
-UU/--//-UU/-U
-UU/-UU//-UU/-
-UU/-U//-UU/-U
-UU/--//-UU/-
Á mindegy, néha a második verslábra egy hosszút mutat, oda spondeus értendő. bala(Quote)
Ja, összeköt két kötőjelet hosszúvá, mindjárt meghegesztem, vagyis megpróbálom. Köszi amúgy ismét. Falcon(Quote)
Bala, köszi a rajzot. Adynál rengeteg ilyen harmónia van, állítólag ott se nagyon tudatosan, de hát azt csak nem tudom elképzelni, hogy Klára szándékosan írt volna ilyen verset erre a képletre. Bendegúz(Quote)
Bendegúz
Hidd el, szándékosan írta.
Lehet, hogy nem ért a verstanhoz, nem tudja azt, hogy az, amit csinál, az okosok hogyan hívják, lehet, hogy életében nem olvasott el egyetlen irodalomelméleti könyvet sem, de a középiskolában mindenkinek megtanítják, hogy egy szótag mitől hosszú, mitől rövid, olvasott egy kis Avasi Zolit, majd utánacsinálta -tudatosan.
Ez miért hihetetlen?
Én sem tudok festeni, de mégis képes vagyok arra, hogy felismerhető legyen a törekvés, hogy épp egy olyan képet akarok összepingálni, ami miatt zseniális a Mona Lisa…
És Klára azért sokkal-sokkal jobban ír, amikor a saját világában mozog, mint ahogy én festek. nick(Quote)
Nos… inkább nem is kommenteltem semmilyen formában Zaki legfrissebb megnyilvánulását a rubin. De tanulságos. Olvassátok el:
http://www.versiroverseny.hu/node/31123 Pécsi Marcell(Quote)
Istenem, legalább a helyesírásra téééényleg figyelhetne már végre valaki, abból a nagy sértett társaságból…
E.(Quote)
Ugyan, nincs nekik idejük arra. gBetti(Quote)
Hát nem is most kellett volna időt szánni rá, hanem még az általánosban. Bendegúz(Quote)
Na igen, ebben lehet valami, de erről meg már lekéstek. gBetti(Quote)
A magam részéről, örülök, hogy idetaláltam, sokkal érdekesebbek a viták, mint a Rubin
) Káin(Quote)
(Azért azt megkérdezném, így zárójelesen, hogy amit Marcell belinkelt, azt admin lekapta, vagy csak nekem nem jelenik meg?
Üdv, Káin, reméljük jól fogod magad érezni nálunk.
Nagyjából az volt benne, persze ki nem mondva bizonyos neveket, hogy bértollnokok vagyunk, legalábbis amit abból a kiáltványszerű áradatból meg tudtam érteni, az valami ilyesmi volt. Sok ilyet 
Falcon(Quote)
Szerintem lekapták, reggel már én se találtam. Ki kellett volna nyomtatni
Hmm…érdekes.
Káin(Quote)
Igen sokan, igen sokszor hangoztatták, hogy ők igazán csak véleményeket várnak műveikkel kapcsolatban, azért regeltek és tettek közzé annyi alkotást. Most, hogy vélemény van, viszont savanyú a szőlő.
Persze senkit sem szeretnék megbántani, Klárát főleg nem, (már csak azért sem, mert egy jottányival sem vagyok különb nála) de nem igazán értem a kialakult helyzetet.
Lehet, épp úgy nem értek hozzá, mint a verstanhoz
Bértollnokok, ja…
Én még fájdalomcsillapításra is Algopyrint használok.
Különben üdv, Káin. Bendegúz(Quote)
Bértollnok?…jól hangzik!
Vagy ez nem így működik? 
Lassan jön a szülinapom, nem köszöntenétek az Élet és irodalom hasábjain?
Üdv, Bendegúz! (apám is így hívott kis srác koromban:) ) Káin(Quote)
Nagyon szívesen írnék köszöntőt Neked, de ahhoz előbb Kovács úrnak vagy Váncsa úrnak kellene üzennie, hogy mehet.
Bendegúz(Quote)
Egyébként a Marcell által belinkelt oldalt az admin törölte a Rubophen-ről. Azt írta, így látta jónak. gBetti(Quote)
Igen Betti, közben megtaláltam admin hozzászólását, köszi….csak a kíváncsiság ne fúrná úgy az oldalam…nincs meg kinyomtatva?
Káin(Quote)
Esetleg screenshot?
Bendegúz(Quote)
Sajnos egyik sincs… így utólag már én is kezdem sajnálni. gBetti(Quote)
Szerintem írjon valaki Zakinak, hogy ez hogy is volt. Hátha elküldi neki…
Pécsi Marcell(Quote)
Egyébként alapvetően – a bértollnokságon túl – arról szólt a kiáltvány-szerű megjegyzése az illetőnek, hogy az én k*va anyámat… Pécsi Marcell(Quote)
Igen, körülbelül ez volt a lényege. gBetti(Quote)
Meg hogy (fel)jelenti a dolgot a médiának, mert ez mégiscsak hogy… Falcon, Bendegúz, Marcell, benne lesztek a Fókuszba’!
E.(Quote)
Na ja, pedig én itt csak egy egyszerű kommentelgető vagyok…
Pécsi Marcell(Quote)
A legdurvább az volt, amikor azt mondta, hogy ~ egy olyan ember, akinek véleménye van, azokra nézvést, akiket ő kedvel, ráadásul negatív véleménye, az hogy jön ahhoz, hogy irodalmi műsorokat vezessen, meg verseket kritizáljon és döntsön felőlük egy versíró versenyen… Pécsi Marcell(Quote)
Mēnin áeide, tʰeá, Pēlēïád(e)ō Akʰilēos
ouloménēn, hē murí’ Akʰaioîs álge’ etʰēke,
pollàs d’ ipʰtʰímous psukʰàs Áϊdi proϊapsen
hērōōn, autoùs dè helōria teukʰe kúnessin
oiōnoîsí te pâsi, Diòs d’eteleíeto boulē,
ex hoû dē tà prōta diastētēn erísante
Atreϊdēs te ánax andrōn kaì dîos Akʰilleús. Barkó József(Quote)
Rosszindulatú írás, melynek szerzője nincs tisztában a magyar nyelv szabályaival sem.
Bocsi, hogy ezt kell mondanom… Frady Endre(Quote)