Vannak filmek, amiknél túl nyilvánvaló a szándék: a szobrocska kell. Az időzítés, a felhajtás, minden pontosan úgy van adagolva körülötte, hogy előre megágyaznak Oscar bácsinak. Aztán ez hol bejön, hol nem, az Aviatornál és a Gangs of New Yorknál pl. nem sikerült Scorsesének. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a zseni Finchernek bejön-e a dolog, csak azt, hogy milyen a film. Sőt, azt se, csak azt hogy szerintem milyen.
Jó. Bővebben nem olyan jó. Pedig jó a téma (az alapjául szolgáló művet sajnos nem olvastam), gyönyörű a trailer, Pitt általában tehetséges, a forgatókönyvíró általában zseniális (csak úgy látszik, kétszer ő sem tudja megírni a Forrest Gumpot).
De valahol elcsúsznak a dolgok. Helyenként unalmas és a motivációkat a lényeges pillanatokban nehéz magunkénak érezni. Pl. a szerelmi szál, ami pedig hát mégiscsak a legfontosabb dolog mindenütt, teljesen érthetetlen. Mert míg Forrestnél az első perctől fogva egyértelmű, hogy miért szereti a kislányt, és ez az utolsó pillanatig így is marad, addig Benjamin abban a pillanatban, amikor elhagyja az otthonát, valóban új dolgokat keres, talál, és mi nézők nem értjük, mi a fenét akar még mindig Galadrieltől — akiben egyébként pontosan annyi melegség van, mint még odaát Lothlorienben (ahol szintén nem tetszett nekem Blanchett kisasszony, de mindegy az most). Az viszont nem mindegy, hogy Pitt úrban is csalódni kellett. Szerintem ebből a szerepből elképesztően keveset hozott ki, ahhoz képest, amiket azért néha láttunk tőle. És az az érzésem, ekkora lehetőséget nem fog még egyszer kapni. Hogy egyszerűen fejezzem ki: nem láttam a fiatal arcon az idős bölcsességet. Egyszer sem. Egy csinos gyerek volt, majdnem Levi’s-reklám, és annyi. Hejj, de megnézném Leót ugyanitt.
Nem akarom persze az egészet a főszereplők nyakába varrni. Az hiszem, zseniális játékukkal elérhették volna, hogy a kicsit unalmas sztori és az aránylag ötlettelen rendezés ellenére egy jó filmet lássunk. De mivel ez nem sikerült, marad egy óriási lehetőség, amit közepesnél jobbra nehezen tudok értékelni. Ami miatt mégis 6-ot kap a 10-ből, az a fantasztikus képi világ. Nemcsak a speciális effektusokról beszélek, amik valami elképesztően állat jók lettek, hanem a felvételekről, a színekről, az egész hangulatról, amit minden egyes képkocka ad. Igen, Oscart neki. Ezekért.
És végül egy zseniális videó. Többet mond mindennél.
Hát nem tudom… Nekem alapvetően bejött a film, annak ellenére is, hogy tulajdonképpen végig a halálról szólt, és ennek érdekében gyakran erőltetett bölcsességeket adtak a karakterek szájába. Meg amúgy is sokszor volt az az érzésem, hogy a figurák üvegből vannak: Benjamin igazi apjánál, sőt még néha a nevelőanyjánál (aki pedig egy vérbeli Momma) is ezt éreztem. Pittet nem áll szándékomban kárhoztatni, játékán látszik, hogy jól megnézte a Forrest Gumpot, plusz hozza a már ismerős szenvedő vámpír figuráját (mily furcsa, hogy mindkét sztori New Orleans-ban játszódik
). Cate Blanchett meg… Szerintem ő egyszerűen ilyen: hideg szépség, sose fog izzani, olyan, mint Hókirálynő, uralkodásra termett, sose lesz belőle clown. 
A motivációkat viszont én se nagyon értettem, nincs kidolgozva ez a végzet-dolog, és való igaz, hogy a történelemből is keveset mutat a film, illetve az nem nagyon hat a figurákra. A stúdióban forgatott jelenetek is túlsúlyban voltak, amiért kár, ha már ennyi lét belenyomtak a filmbe.
Na mindegy, összességében nekem 8/10. De csak azért, mert zseniális az alapötlet, meg fejbe is vágot az egész. Bendegúz(Quote)
8-as? Legyen, végül is szubjektív ez is, de kend nem fukarkodik az ilyen osztályzatokkal, a Beowulfnak is adott egy tizest. Azon azóta is töröm a fejemet, hogy vajon mié?
Falcon(Quote)
Annak azért, mert csúnyán ott a mítosz benne. Ennek meg azért, mert hatással volt rám. Persze ezt utólag letagadhatnám, és adhatnék egy hatost vagy hetest, de azt hiszem, kommentben lehetek ennyire szubjektív, hogy az első benyomás alapján pontozzam. Bendegúz(Quote)