Sajnos kiestek favoritjaink, úgy tűnik, de ahogy az Alien 3-ban, amikor temetik Newt-ot meg Hickset, és közben mászik kifelé az idegen a kutyából (tehénből a rendezői változatban, de ez mellékes), úgy találhatunk újabb gyöngyszemeket a továbbjutottak közt is, miközben Harmath József könnyei halványuló harcsabajszán csurognak lefele. Én most elsőre Angyal Gyulát szemeltem ki. Amúgy szerintem a Kőmüves Klára and Co. portréi is mehetnek, hiszen az örökkévalóság, és nem néhány heves vérű előzsűritag fogja eldönteni, mi az érték.
No, szóval van ez az Angyal Gyula, aki amellett, hogy a Jane Doe-val jutott be többek közt, még nem átallja hozzászólásokban is felhívni az olvasóközönség figyelmét erre a versre, sőt, fel is olvassa időnként saját bevallása szerint. Azt már csak félve említem meg, hogy amikor megvitatja a saját leleményeit, akkor itt-ott kiemel egy-egy frappáns részt, hogy az milyen penge. Nem kommentálom én a verset, csak idebiggyesztek egy, a szerző szerint ilyen remekül sikerült pillanatot:
Nekem leginkább a soreleji “anya-rab/aranyabb” rím jön be.
A versben így jelentkezik:
Anya-rab vagy ifjú nő? Karcsú, vagy telt-e?
Nem tudni és nincs koporsója, kriptája,
Aranyabb templom nincsen, mint a napkelte
És testéből kel ki a bomlás száz virága.
Az mindenesetre derék, hogy nem a romlás száz virága. Az úrnak saját bevallása szerint a viccek gyártásán túl a Wikipedia is az érdeklődési körébe tartozik, valamint a könyvek gyűjtése, így van neki kb. 80 darab. Gondolom ez inkább 800, és csak elgépelés.
Még valamit szeretnék idézni a fórumokról, Angyal Gyula saját keze gépe írása:
Volt már hogy egy komoly megmérettetésen dobogós lett egy többkötetes alkotó, míg én a döntőbe sem jutottam. Szókincsünk, mondatszerkezeteink kábé így néztek ki (megírt novelláinkban), ha a feladat esetleg a naplemente leírása lett volna:
-Lement a nap (dobogós helyezett)
-Narancsszín vérbe fulladt a haldokló napkorong a lilát vibráló égaljon, miközben a felbátorodó szúnyoghad diadalmas gyászindulót zengett kárörvendve (az én stílusom)
Nevetséges, de így igaz…nincs biztosság. Alkotás van folyamatosan, önfejlesztés, véget nem érő belső harc és a tudat, hogy megtettük amit megtehettünk.
Hát meg.
Hát meg bazmeg, Gyula…
Mondjuk én élből a “lement a nap”-ra szavazok, nem is kérdéses. A kevesebb olykor több.
Mit olykor?…
Örülök, hogy vannak olyan normális ítészek, akik a terjengős fasságokat nem díjazzák. Kicsit sem.
Gyula király, én láttem élőben a Rubophen partin, nem akármi a figura. Hajoljatok meg nagysága előtt!
És ez most gúnyosnak tűnik, de ő valóban kiemelkedő a többi versíró közül, és nem rossz irányban, csupán mások a versei.
Jézus
hello Edina, kiemelkedő a termetével?