Danny Boyle megint odatette.
A kultfilmmé vált Trainspotting után (egyebek mellett) csinált egy olyan horrort, amire azt mondom, amiatt találták ki a zombifilmet (28 days later), aztán a Sunshine gondolkodós-szép világmegváltása után egyszercsak Indiában találjuk magunkat. De nem ám valami egzotikus, pontozott fejű, tehenet tisztelő országban, hanem egy kőkemény, mocskos, rohadt világban, aminek láttán eszünkbe juthat a kérdés: itt, Európában, vajon tudhatjuk-e egyáltalán ma még, mi az, hogy odalent… És ebből a világból valaki bejut a helyi Legyen Ön is milliomos!-ba és nyer majdnem végig. Aztán persze megvádolják, és csak úgy tudja megmagyarázni, honnan tudta a válaszokat, ha elmeséli életének minden epizódját, ami az adott kérdéshez kötődik. És elhiheti bárki, egyetlen rúpiát sem nyert úgy emberünk, hogy jó dolgokra emlékezett közben.
Nem tudom, honnan szedi ez a Boyle az ötleteit, de remélem, sokáig nem ürül ki a tár. Nagyon jó film. Ha másképp akarunk gondolodni általában a dolgokról, mint tegnap, ez az alkotás hozzásegíthet egy nagyon kicsit. 9 a 10-ből.

Az alapötlet hajmeresztő, a film remek. Nekem is 9/10.
Azt hiszem, valami kötelező elem lehet, bár túl sok indiai filmet nem láttam eddig.
Egy dolog zavart: amikor a film végén táncra perdül a szereplőgárda. Az ember jóformán még magához se tért a katarzisból, aztán ezek meg már rázzák.
Ja, gondolom ez valami indiai megoldás. Nekem bejött, illett az egészhez valahogy. Kicsit mint a Brecht-féle színház, rögtön eltávolodtunk
Brecht-féle színház, miket nem tudsz…
A többszörösen Oscarral (ki)tüntetett Slumdog Millionaire (a magyar keresztségben a khm… Gettó milliomos nevet kapta) csak most megy a kolozsvári mozikban, s ennek az apropóján kiveséztük kicsit a filmet. Nézzük csak
Nagyszerű film – és ezt nemcsak az mondatja velem, hogy hosszú idő óta végre nem gyerekfilmet láttam