Mert szép, mert csúnya, mert igazságos, mert égbekiáltóan igazságtalan, mert csalás, mert fair, mert csapatmunka, meg mert egyéni. Mert nyernek a jobbak, meg mert kiesik a legjobb. Hülye a bíró, és átverhetetlen Mátyás király ugyanakkor. Mert a csatár elesik a 16-osnál és megadják, pedig nem volt semmi, meg szétrúgják ugyanott és int a bíró, hogy mehet tovább. Meg mert néhány helyzetet kihasználva lehengerlő győzelmet arat a csapat, míg égbekiáltó lehetőségeket elpuskázva egy szerencsétlen góllal kiesik. Meg mindig van himnusz az elején, ami még akkor is felemelő, ha nem a magyarról van szó. Ja meg azért is, amikor hisztiznek, pedig még az életben nem fordult elő, hogy a bíró változtatott volna. És mindeki ért hozzá, az is, aki egyáltalán nem. És a gólok miatt. Messziről bomba, ollózás, bepöccintés, szerencsétlen gólvonalonátszenvedés és öngól. Meg lemarad a kapus, odaér a csatár, elhúzza melette, nagyszerűen blokkol a védő, szögletre ment, amiből kontra és gól, kb. 10 mp alatt, pedig előtte mit szenvedtek egy órán át. Meg most mondjuk a hollandok miatt, akiknek a játéktát nézve hollywoodi szuperprodukció legyen a talpán, amelyik élvezetesebb két órát ad, mint ők. Meg az oroszok. Meg az összes nagy, akiket lesajnálunk a csoportkörben, aztán megnyerik végül, de lehet hogy nem, hanem a futballgyilkos görögök, akik végül pont nélkül mennek haza legközelebb, és helyére zökken a világ. A sok közhely miatt, amit elmondtam, meg amivel zárom: mert olyan, mint az élet maga.


És mert fizikum és szellem egyaránt kell hozzá, ha jól akarod játszani. Einstein után szabadon: a futballista ész nélkül egy barom, fizikum nélkül viszont nulla. Persze nem Einstein esze kell ide, hanem begyakorolt, játék közben az agyban folyamatosan futó sémák-képletek, gyors kapcsolások és intuíció. Biztos háttértudás és váratlan reakciók az adott helyzetben. No meg persze a “skill”. Meg a pálya, lehetőleg zöld. Meg az ellenfél, aki jó, de verhető. Meg az izgalom a meccs előtt, ami könnyedséggé olvad, ha jól megy a játék. De persze nem mindig megy jól. Olyankor düh és kétségbeesés uralkodik el az emberen és mindenki hülye: a bíró, a csapattárs, a szurkoló, és saját maga is — ezt persze sose látja be.
Mégis győzelem és vereség csak kollektíven élhetők meg a futballban. Mint a jól működő közösségekben. Mert a futball sok-sok szépsége mellett közösség is: fociztam én már olaszokkal, argentínokkal, dánokkal és ki emlészik, hogy kikkel még. Közvetítő nyelv se kellett, elég volt csak inteni: “gyerünk, passzold”.
Aztán passzolta és már ismertük is egymást.
gyönyörűek az idézetek. Van egy weboldalam, a gyerekecsapatomnak készítettem. Megengeditek, hogy ott felhasználjam őket?
Köszönjük, persze, használd nyugodtan. Megtisztelsz vele, gondolom Bendegúz nevében is mondhatom.
Egyetértek, persze. A csapathoz pedig gratula.
ELŐDÖNTŐK
Ut’só percben félholdra vált
S gyepre roskadt minden török.
Der Mánia örömitt s bált
Rendezett und folytak sörök.
Matadorok tizenegye
Három gólt lőtt, s egy sem randa,
Nyeharasó főztjét egye
Meg a rossz-kaja komanda!
Döntő leend spanyol-német!
Nem, nem játszik most a Beckham!!!
- győzködöm a nénikémet,
S lekever egy sallert nekem…
THE DÖNTŐ
Vatikánnak német fője
S véle spanyol viceispán
Együtt szurkol, gólt ki lője,
Gép-germán, vagy hipphopp-hispán?
Der Retccsch hallik! Nem egy orr ez?!
Á nem, vérbő Ballack-homlok!
Ein Tor-t torreádol Torres,
S Dajcslandka sír: Összeomlok!!!
Eltűnik sok „hátha” s „talán”.
„Igen!”: Nyer a Nagy Armada!
Vigad minden bősz katalán,
S Spany’hon másik kétharmada.
Hungár, Ibér, két jó kancsó
Borba sírvígságát ríja,
Közös ősük Puskás Pancho,
S együtt bőgik: Ría! Ría!
Frady, én is (mint itt még sokan) rángógörcsöt kapok a verses válaszolgatásoktól, de ez kurvajó volt!
Talán ez azért képez kivételt, mert eredetileg nem válasznak készült, hanem versnek, csak most épp ide illőnek éreztem.
Amúgy nem szoktam versben válaszolni, úgyhogy a jövőben nem kell aggódni miattam.