Csináltunk már ehhez hasonlót Itt van az ősz, itt van ujra címen, én egyelőre egy Áprily-verset teszek ide. Nem feltétlenül cél a téma feltámasztása, persze ha eszedbe jut valami, jöhet.
A versről annyit még, hogy bár Március a címe, idén nem volt a március ilyen, inkább most van ilyen idő – és talán az idő miatt ilyen hangulata is az embernek -, április végén. Nagy tavasz-vers ez, na. 
Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?
Jó lesz az, az évszakok végül is elég jó téma. Majd most kiderül legalább, hogy a búsuláshoz jobban értünk-e. Az a tippem, hogy igen. Ez a vers meg… hát nem tudom, találunk-e tavaszabbat. Mindenesetre verstanilag megállapították, hogy hiába ír itt akármit ez az Áprily, ebben bizony egy fia daktilusz sincsen. Amióta ezt tudom, gyanakodva figyelek minden költőt
No de hát a cinke csiripel daktiluszokban, nem?
Viszont momentán nem emlékszem, hogy a dithürambuszt daktiluszokban kell-e írni…
Szerintem a ditürambosz eredetileg Dionüszosz-himnusz, mára rapszódiának hívhatnánk inkább, éppen ezért úgy gondolom, hogy nem volt kötött formája. És nem csak szerintem, utána is néztem, de milyen jól hangzik, ha egyből tudom
Ja, nem kell mindent tudni. Elég, ha tudod, hol keresd.
Igen, ezt ismerjük. Az az okos ember, aki tudja, hova nyúljon a polcon (és akinek a polcáról van mit levenni, teszem hozzá).
Ezt a verset mindig szívesen “veszem le a polcról”.