A cikkben foglaltakat azért mertem példának hozni a filmre, mert érzésem szerint annak fő hibája az volt, hogy nem stimmeltek azok a bizonyos logikai kapcsolódások. Minden műalkotás rendszer, és minden rendszer alaptulajdonsága, hogy miként viszonyul benne egymáshoz a rész és az egész. A Coen-fivérek filmjében gyakorlatilag sehogyse, emiatt volt olyan érthetetlen és követhetetlen, vagy ahogy Fish mondaná: “a tartalom hangsúlyozása a forma rovására”.

Beszélnék most egy kicsit a Fish-tanulmányról is.
Úgy tűnik, az angolszász világban (főként az USA-ban) bevett gyakorlat, ha úgy tetszik, fő pedagógiai módszer lehet ez a “rágódj nagy elmék nagy gondolatain, és előbb-utóbb képes leszel írni (gondolkodni) róluk”. Hibás elképzelés, mondom én is, és nemcsak a forma okán. Vagy tán véletlen, hogy ősidők óta “ars” jelzővel illetik a gondolkodás tudását? Sőt tovább megyek, gondoljunk csak a középkori hét szabad művészet terminusra; ezek közül az egyik épp a grammatika volt, hogy ismét visszatérjek a kiindulóponthoz. A gondolkodás alapvető emberi tulajdonság, egyfajta készség, amit kifinomultan, megfelelő precizitással űzni nem is olyan könnyű, remélem, egyetértünk ebben. Persze nem az amerikai diákokat akarom ezzel mentegetni.
Nem szívesen lettem volna Fish helyében, mikor a katedrán állva diákjai érvelését hallgatta és tudatosult benne, hogy kérem, itt bajok vannak: ezek az ún. hallgatók egy értelmes mondatot nem képesek összerakni. Mondjuk kétlem, hogy a banda nagy része retardált lett volna, valószínűbb, hogy középiskolában csúnyán kimaradt a nyelvtan óra. De nem szaporítom a szót, más oktatási struktúra, és bizony gyakran a lényegről tolódik el a hangsúly, ld. Reneszánsz ember c. film, ami gyönyürű himnusza a hivatás megtalálásának ugyan, valójában DeVito ugyanazt teszi benne, amit Fish kárhoztat. Így lesz szépen az egész dologból olyasfajta okoskodás, amiből tanulni nem nagyon lehet.

Nem hiszem, hogy a magyar helyzet olyan szorosan összefüggene az amerikaival, bár mint mindenhol, a szélesebben vett kultúrában itt is jelen van az amerikanizáció. Hogy miért újságírók csinálják a “kulturális” műsorokat, nem tudom, de egy ismerős mondta egyszer, hogy kultúra címszó alatt egy csomó fake dologra lehet pénzt kérni főszerkesztőktől-műsorigazgatóktól, csak jól kell ügyeskedni, hiszen számukra a nézettség egyedül anyagi szempontból fontos, a kultúráról pedig fogalmuk sincs.