Önmagukat kulturakedvelõnek tartó, ezt fennen hangoztató olvasóinkat elõször is megkérem, fáradjanak a következõ ablakhoz, ugyanis…
… Rambo annyira SZÉTKÚR, hogy nem igaz. Sly nagyon ügyesen ágyaz meg magának azzal, hogy eddig szinte nem látott kegyetlenségeket mutat be az egyékbént szomorúan rövid film elsõ jó néhány percében, ezzel mintegy elõre áldásunkat nyerve mindenre, amit később reméljük elkövet. (-ben jegyzem meg, hogy ez a Burma (Mianmar) valóban csúnya egy hely lehet, hovatovább azt hiszem, egyáltalán nem túlzó a film, amikor a ronda dolgokat mutatja be.)
A filmnek leegyszerûsítve négy pólusa van. Az egyik az elnyomó junta katonái, a másik az elnyomó junta miatt szenvedő lakosság, a harmadik a szenvedő lakosságnak segíteni igyekvő fegyvertelen misszionáriusok. A negyedik pólus pedig egy olyan halmaz, melynek tagjai nemcsak a jó oldalon állnak, hanem végre fegyverük is van. És van Rambo, akit e felosztás szerint a 4. csoportba kell tenni, de nehéz beszuszakolni. Elege van egyrészt, nem akar már hős lenni (bár ami azt illeti, ez mindegyik Rambo-filmben így volt valahogy), másrészt viszont ő az egyetlen, aki tudja, hogy működnek a dolgok. És lehet, hogy elsőre, amikor felteszi a kérdést a misszió vezetőjének, hogy ugyan fegyvert hoztak-e, nevetségesnek tűnik, de bizony van olyan magával ragadó az egész film, hogy utána visszagondolva az ilyen jellegű beszélgetésekre, rájövünk hogy nem banális, sokkal inkább reális a kérdés.
A sztoriról nem akarok sokat mondani, hiszen (helyesen) nem akarták túlbonyolítani. És ez is erőssége: Burmában (vagy bárhol, ahol ilyen mocsok a rendszer) tulajdonképpen ilyen k*rva egyszerűen működik a világ, és ahhoz kell Rambónak lenni, hogy ilyen világokban helyt tudj állni.
Iszonyat, milyen irtást csinálnak ebben a filmben. A Ryan közlegény megmentésében a D-nap volt ilyen sokkoló hatású utoljára. Szerintem ránézésre itt is kb. annyi ember hal meg, csak az a poén, hogy itt gyakorlatilag egyedül intézi a dolgokat Stallone mester. És nincs szó arról, hogy unja az ember, vagy hogy történjen már más is, csak még még, hadd lássuk, hogy ezek a tetvek hogyan hullanak.
És Rambo figurája végig erős, emlékeim szerint ennyire jó csak az elsőben volt, ami hivataosan First Blood címen futott, és amit jó eséllyel csak mi, a keleti blokk hangalámondós, ezerszer másolt VHS-kazettáin felnövő generációja hívott Rambo egynek.
Egy kicsit eltávolodva konkrétan a Rambótól: azt hiszem túl vagyunk egy fölöslgesen álszent sőt sznob 8-10 éven a világ filmgyártásában, amikor ciki volt Rambóért rajongani, amikor nem fért bele az, hogy lőnek nagyon egy filmben, és ilyeneket kellett nézni, hogy Big Fish (tetszés szerint cserélhető a cím, ez speciel nekem nem tetszett). A jól megcsinált akciófilmeknek igenis helye van a mozikban vagy a könyves- (dvd-s) polcon. Most van nekünk Pókember, az eddigi legjob Batman-ek, Rocky is visszatért, John McClane is, és most itt van Rambo, a ’80-as évek legnagyobbika, persze Schwarzenegger mellett, de azt hiszem, Kalifornia kormányzójától már valóban nem várhatjuk el, hogy felkapja a duplacsövűt és nagyon megoldja a helyi bűnözést. Pedig szerintem szívesen megtenné (filmben, természetesen). Ha Martin Riggs elereszt még egy menetet, akkor helyre is áll a kisiklott világ, és Faunok meg Rambók közt, megtámogatva egy kis 24-gyel, nyugodtan fogok filmet nézni. A legjobb az lenne, ha a Marvel-féle képregényhős-összehozós sztorik mintájára egy filmben Jack Bauer és John Rambo együtt oldanak meg valamit. Woo-hoo.
1. Szétkúr, szó szerint. Király.
2. Lehet, hogy az én igényeim nőttek az égig, de a filmnek mintegy harmadát tette csak ki ez az ún. szétkúrás. Lehetett volna kicsit több is, öröm volt nézni.
3. Hasznos kis linket adtál, elolvasván azzal is sikerült tisztába jönnöm, ami a filmből nem derül ki: nevezetesen, hogy Kína sunyizik itten a juntával, emiatt — persze nem csak emiatt — ilyen a helyzet.
4. Ezektől a misszionáriusoktól kivert a víz. Szinte egytől egyig idealisztikus ábrándokat hajszolnak, ezért nem értették meg, amikor Rambo nemes egyszerűséggel ennyit mondott nekik: “Go home”, pedig ez volt a legnagyobb igazság a filmben. Ugyanis onnantól szabadult el a pokol, hogy ez a pár birka nem volt hajlandó megfogadni ezt. Sokkal nagyobb kárt okoztak a néhány doboz gyógyszerükkel meg a könyveikkel, mintha nem vitték volna oda ezeket. Ilyen helyeken nem lehet így gondolkodni. A pokolba vezető út is… mint tudjuk. Itt tényleg ez történik.
És tényleg ilyen kurva egyszerűen működik a világ és Burmába se tökkelütött misszionáriusok kellenek, hanem vagy pár Rambo, vagy értelmes vezetők. Utóbbi még várat magára, úgy látom.