Hozzászólás: Velence, másodosztályon

Bendegúz

Bendegúz — Mon, 25 Feb 2008 15:41:05 +0000

Visszaolvasva az egészet, nem írtam én olyan rosszakat szerintem, és az az egyetlen odabiggyesztett “jó dolog”, na hát ennyit sikerült megtapasztalni egy nap alatt.
De szeretek én is tanulni, elmondhatnád, téged mi fogott meg ebben a világban.

Falcon

Falcon — Mon, 11 Feb 2008 12:14:20 +0000

Az, hogy “véleményem szerint” meg “maradéktalanul”, ez mind jogi csűrés-csavarásnak tetszik és a lényegi mondanivalón ezúttal nem sokat változtat. Elég sok rosszat írtál róluk, és ezt az egyet mint jót, és egy ilyen komoly felsorolásban ha nagy nehezen odabiggyesztes valamit, ami “jó”, óhatatlanul úgy fog tűnni, hogy kínkeservesen előbányásztál valamit, hogy jót is írhass. És már hogyne lenne szó általánosításról? “E nép gyermekeinek van ilyen vagy olyan tulajdonsága.” Ez általános érvényűnek tűnik. Meg még: nem hiszem, hogy te vagy én lennénk a gőzlő magyarok. Úgy értettem inkább, hogy ebből a közegből, amiben óhatatlanul benne vagyunk 30 ( /- pár) éve, és benne is leszünk, aminek a levegőjét szívjuk, ha akarjuk, ha nem, innen nem olyan egyszerű megítélni egy lényegében idegen felfogást. Aminek adott esetben az is része lehet, hogy nem veszik még a velük szemben elövetett durungságokat (amikben részetek volt) sem olyan komolyan, mint pl. mi. És ne fájjon, hogy nekem kell elmagyarázni valamit, szeretek tanulni

Bendegúz

Bendegúz — Mon, 11 Feb 2008 10:22:28 +0000

Hinnye, eddig három emberről tudom biztosan, hogy elvolvasta ezt a kis beszámolót, és Te vagy a második, aki félreérti. Tény és való, hogy “bizonyos előfeltevésekkel” közelítettem az olaszokhoz és Olaszországhoz, de ember ritkán várta oly éhes türelmetlenséggel, hogy ezeket egy csapásra levethesse, mint én. Az, hogy tíz percnyi üldögélés után zavartak ki a kávézóból, mert kellett a hely, vagy mert papírpénzzel fizettem a boltban, holott a Pénztáros Úr aprót várt, és e sérelmének hangot is adott — nos, talán nem az én hibám, hogy mindezek és még egyebek miatt keserű a szájízem. Vétek lenne ezt annak a bizonyos “gőzölgős” kárpát-medencei mentalitásnak betudni, mert nem hiszem, hogy ez bárkinek is jól esett volna.
Az biztos, hogy a fenti cikkben egyetlen sor sem szól az elősködésről, de elismerem, hogy Rómával kapcsolatban mondtam olyasmit privát, amit magad is írsz, hogy mondtam, ellenben a reneszánsszal kapcsolatban soha. Hiszen akkor tagadnám a kultúrához való, nagy nehézségek árán kiharcolt egyetemes jogunkat is…
Aztán van itt még egy sor: “véleményem szerint egyetlen maradéktalanul tiszteletreméltó tulajdonsága e nép gyermekeinek az… stb.” — nem azt írtam, hogy egyetlen tiszteletreméltó tulajdonságuk van, hanem azt, hogy egyetlen maradéktalanul tiszteletreméltó, és ez ugye feltételezi, hogy lehetnek egyebek is, ráadásul nem átallottam odatenni e kijelenés elé, hogy véleményem szerint. Tehát semmiféle általánosításról nincsen, nem is lehet szó, csak fáj, hogy ezt pont Neked kell magyaráznom.
És hát igen, eső, busz, tömeg és hideg nem a legpazarabb felütés így együtt, számítanak is nagyban, de talán esszenciálisan nem ezeken múlik egy utazás. Ha a futball nyelvén akarom megfogalmazni, akkor azt mondanám, én nézőnek jöttem, de beküldtek a pályára, a Materazzik közé. Ez nem tetszett baromira.
De még így sem reménytelen a helyzet, hiszen egy szóval se mondtam, hogy Olaszország rossz hely lenne, az olaszokkal is pusztán annyi a bajom, hogy bizonyos dolgaik fölött nem tudok napirendre térni. Jelenleg Rómára meg Firenzére gyűjtünk, és hidd/higgyétek el, nem szürkemarhát és gémeskutat keresgélni megyünk oda. Viszont az emberekkel kapcsolatban nagyobb meglepetés remélem, már nem érhet. Innentől minden egyéb ajándék lesz.

Falcon

Falcon — Sat, 09 Feb 2008 00:51:35 +0000

Érdekes ez az egész az olaszokkal, mert noha elsimerek pár dolgot abból, amit mondtál, ha náluk járok, nem ez az érzésem végül. Hihetetlenül jó helynek tartom többnyire Olaszországot, és talán az igaz, hogy Rómából érdemtelenül élnek, azt semmiképp nem fogadhatom el, hogy a reneszánszhoz sincs közük. Bár ezt a szöveget nem találom hirtelen az írásodban, lehet hogy máshol mondtad Na mindegy, a lényeg, hogy nekem nagyon úgy tűnik, hogy ami ma Olaszország (és egyelőre azt tudom, hogy leginkább Toscana), az szervesen fakad a reneszánszból, és nem csak földrajzilag terül el ott, ahogy épp a Római birodalommal való kapcsolatáról talán tényleg elmondható. Azt hiszem, mégsem sikerült az előítéleteidet levetkőzni. Karnevál idején, Velencében… nem tudom, nem hiszem, hogy reális képet lehet alkotni így az olaszokról és Olaszországról, leginkább az utóbbiról. És hogy az élet szeretete lenne az egyetlen tiszteletreméltó tulajdonságuk? Még ha így is van, ez az egy dolog már olyasmi, amiből egy sereg másik következik, amiket innen a “gőzlik a magyar” Kárpát-medencéből nem jó leszólni, mert fogalmunk sincs róla, mit is jelent. És jó eséllyel nem is lesz. Félreértés ne essék, pontosan tudom, milyenek az olaszok (igen, kb. olyanok mint egy VB-döntőn, Materazzistul), de Olaszország nem ilyen. Én háromszor voltam eddig, és most különösen nagy szerencsének látom, hogy nem esőben, nem busszal, nem Velencében és nem a Karnevál idején. De szerintem adj Itáliának még egy esélyt, és ha arra visz az utad, Firenzében ülj le egy kávéra. Csokonai nem tévedett, amikor beleszerett innen.