Bevallom őszintén, eredetileg nem ismertem a történetet. Mindössze annyit tudtam, hogy Beowulf óangol mondai alak, aki dicső tetteket vitt végbe egy olyan korban, mikor az ember csak egyféleképp lehetett bátor. Hogy aztán miért pont dán király lett belőle, ez továbbra se világos számomra, de gyanítom, abban az időben a messzi északon nem jelenethetett nagy különbséget, ha valaki óangolnak, izlandinak, gótnak, vagy éppen dánnak születik: hasonló nyelv, hasonló kultúra. Ily módon hősünknek igen sanszos volt bekerülnie a skandináv mondavilágba, nekem meg az, hogy már megint a vikingekről írjak, akik ezúttal animált változatban támadnak.
Én se szeretem, ha túl hangosan üvöltöznek a fülembe — és mi lehet hangosabb egy rahedli ünneplő vikingnél? –, de ettől még nem támadnának olyan gondolataim, hogy ízekre kéne szedni őket. Nem így Grendel, aki gyári hiba miatt nem bírja a hangoskodást, ígyhát beszalad a palotába, és piff, agyonüt ott mindenkit, kivéve BigDaddy királyt, és azokat, akik elbújtak előle. Bizony főhet eztán a király feje, hogyan vegye elejét egy újabb mészárlásnak. A megoldás: vérdíj Grendel fejére. Így kerül a képbe Beowulf, és a nézőnek egy csöpp kétsége se lehet afelől, hogy kalandorral van dolgunk, akinek azért fontos a hírnév, mert komoly összegeket jelent.
Beowulfnak első körben saját kétes hírnevének hatásaival kell megküzdenie, mert midőn megérkezik Heorotba, kevesen hiszik el róla, hogy képes mindarra, amit állít magáról. Némi izomkodással azért lehet hatni az ilyen helyzetekben, ez történik itt is: Beowa kutyája rávicsorít az akadékoskodókra. Mi több, elhatározza, hogy anyaszült meztelenül mérkőzik meg a szörnyeteggel, mert azon úgyse fogna semmilyen fegyver. Grendel tehát újra eljön, Beowulf meg jól elveri rajta a port, még az egyik karját is leszakítja. Az elgyötört sárkányfattyának annyi ereje van csupán, hogy hazavánszorogjon anyjához, majd kileheli lelkét. Beowulf eközben útra kel, hogy Hrothgar tanácsára Grendel anyját, az utolsó démont is elpusztítsa, azonban számításába hiba csúszik: ocsmány szörnyeteget vár, ehelyett egy gyönyörű nőt talál a barlangban. Ennek persze oka van, a “Modornak” nem jönne jól, ha lekaszabolnák, ezért alkut ajánl hősünknek: nemzzen neki utódot, cserébe nagy királlyá teszi. És hát ugye a pénz jó, a hatalom még jobb, a nő meg gyönyörű, Beowulf nem gondolkodik sokat, és leoldja ágyékkötőjét. — Az alku megköttetik, Beowulf király lesz.
A sztoriból legyen elég ennyi, mindvégig kalandos és érdekes, hála egy anonim óangol udvari énekesnek, no meg a Paramount forgatókönyvíróinak. Ami miatt a film mindenképp kuriózumnak számít, az az, hogy színészek helyett — mert ez nem egy mesefilm stilizált karakterekkel –, animációs figurák “játszanak” minden szerepet. A mimika, a mozdulatok és a gesztusok itt-ott még tökéletlenek, de ha ez a tendencia folytatódik, megkockáztatom, hogy ötven év múlva a Terminátor 6-ban ismét a huszonéves Arnold Schwarzenegger dönget majd, meglehet jobban, mint az eredeti. Ennek bizonyosan lesz hatása a filmgyártásra, azon belül pedig mindenre, de úgy gondolom, az igazán jó színész képes lesz megoldani ezt a feladatot is, mint ahogy azt Sir Hopkis teszi filmünkben: pusztán a hangjával uralja az összes jelenetet, amelyben szerepel. Mint egy igazi király.
És ha már a színészeknél tartunk, ne felejtsük ki a szépséges Angelina Jolie-t se, egyrészt mert a történet nagyban épül az ő karakterére, másrészt pedig azért, mert végre megcsodálhatjuk digitalizált idomait.
Egy dolog még a végére: Beowulf akkor lett hős, mikor még nem volt az, és amikor az lett, már nem azért tette. A hozzá hasonló mondai hősök emlékeim szerint csak előre képesek tekinteni, a retrospekció mint olyan idegen tőlük. Beowulf hibázott. Nagyot. Viszont tudja, hol rontotta el, és amikor újra támadnak a démonok, zokszó nélkül indul harcba ellenük, pedig hibáját már sehogyse lehet jóvá tenni. Saját életét rontotta el ugyanis, és nincs még egy esély. Így lesz ő igazán hős, olyan, akinek halálát még ellenfele is megkönnyezi.
De nem lövöm le a poént. Tessék megnézni! 
A sok-sok lehúzós kritikák közül, talán a tiéd a leginkább lényegre törő, mert sok helyen csak nagyvonalakban, és idegenkedve írnak a Beowulf-ról, pedig ebben a fajta animált filmben rejlik a jövő látványmozifilm-készítése.
Persze határokon belül, mert a túl sok sem hiszem, hogy jót tenne az “igazi színészeknek”, de mindeképp évi 1-2 ilyen szerintem kellemes felüdülést nyújthatna.:)
A film története valóban “B” kat., de ezzel meg a gyönyörű high-tech. megvalósítással együtt egész, tehát nem lehet oka panaszra senkinek, és valóban pár év múlva elérkezhet egy látványfilmben lévő majdnem teljes valóságszimuláció.
Ez azért fontos, mert amiről ugye egy látványfilm szól az a LÁTVÁNY, tehát, ha egy hús vér szereplős filmet, “vizuál effektek”-kel tűzdelik, az lehet hogy nem lesz túl meggyőző, lévén az élő emberek és az effektek egy képernyőn egymás mellé állítása (kiegészítése) mindig szembetűnő.
Ebben az esetben a -Beowulf-nál- ez a határvonal nincs meg, tehát ezért egy teljes egész a látványvilág, és ez az igazán magával ragadó…
Üdv
Kösz, hogy tetszett a kritika, de én meg pont azt mondom, hogy a sztori szerintem nem “B”-kat. Alapvetően egy kora középkori skandináv eposzról van szó, és hát ha viszonylag hűek akartak maradni hozzá a készítők, akkor nem sokat változtathattak rajta (amit lehetett, azt azért megtették így is
).
A látványra se mondanám igazán, hogy “B” kat., de hogyha választanom kellene, hogy látvány vagy sztori, akkor inkább a látványra mondanám, mert azért filmnézés közben itt-ott olyan érzésem volt — és ezt írtam is –, mintha egy PC-s FPS-t nyomnék éppen.
A jövőt illetően talán felesleges jósolgatni, de úgy érzem, hogy az animátorok ennél sokkal jobban ki fogják még használni az új műfajban rejlő lehetőségeket.
Üdv ismét!
Továbbra is kitartanék az álláspontom mellett, miszerint a film története “B” szintű, mondhatni egyszerű. Ez eposz mivolta miatt érthető is, viszont a saját kategóriáján belül nézve, ahol is az animációs filmek találhatóak, pl. a Kamera által homályosan, kiemelkedő, látvány szintjén legfőképp.
Hy, Öccs!
Én is kitartok.
A Westendben, Real-D-ben volt szerencsém látni a filmet, viszont nem volt szerencsém a 3d-vel, ugyanis csak néha láttam úgy, mintha valóban lenne mélysége a dolgoknak, amúgy sima filmet néztem, vicces szemüvegben. Na majd az IMAX. Ha az se, akkor szemorvos.
No de ha a filmnek technikailag nem is volt mélysége számomra, átvitt értelemben annál inkább (nem hagyhattam ki ezt a remek fordulatot). Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni, úgy látszik mostanában melléfogok a várakozásaimmal.
Azért amikor feldolgozzák így-úgy ezeket a régi történeteket, mindig kiderül, hogy a kanonizáció bár lehet, hogy hibás, olyan nagyot nem téved általában. Persze tudom, ki tudja, mi nem kerül bele, de ami bekerül, az nem valami ócskaság. Az időnél nincs is jobb ítész. És lehet hörögni pl. a Tróján, de az is jól sikerült szerintem. Mert visszaadott egy csomó mindent.
Szóval Beowulf. Számítógépes animáció, meg (már akinek) Real-D, meg minden ellenére szerintem a tartalom messze lekörözte a látványt (és merem állítani, hogy ez még akkor is így lenne, ha láttam volna Grendel orrát kimászni a vászonból, Jolie ilyen-olyan testrészeiről nem is beszélve). Amin ez a Beowulf átmegy, azt nem kívánom senkinek, és mégis azt mondom, ez az élet, így lehet élni és meghalni majd. Szerethető a figura nagyon, régen volt ilyen érzésem utoljára, hirtelen nem is tudom, mikor. Annyira együtt tudtam gondolkodni, érezni vele, és annyira logikus de legalábbis megérthető volt minden cselekedete, hogy egy percig sem éreztem úgy, hogy itt valami butaság zajlik. Gyönyörű ez a történet, minden részletében van valami, amit érdemes volna boncolgatni, a megmutathatatlan szörnytől (Jolie) kezdve az öreg királyig. Hogy B-kategóriás volna a sztori? Szerintem messze nem. Óriási lelki megfigyelések, törvényszerűségek felismerése és ragyogó megragadásuk — ezek jellemzik a sztorit. Az olyan kis finomságok pedig, hogy az egyik fiú egy undorító, szerencsétlen szörnyeteg, a másik pedig egy hatalmas tűzokádó sárkány, aki emberi alakjában egy szép fiatalember, külön érdemelnek egy ötöst. És nem erőltetik ezeket a dolgokat, vagy észreveszed, és akkor még egy kört tettél a József Attila-i szerpentinen, és még jobban látod a dolgokat, vagy nem — és akkor sem jársz rosszul, mert jól néz ki az egész.
És ha már itt tartunk: nem tudom, hogy miért éppen ez a film lenne az, ami a jövőbe mutat, de ha jobban benne van a témában mint én (ami könnyen lehet), Grecky maestro bizonyára jobban kifejti. Motion capture-t már kb. 15 éve láttunk, még Amigán, ebben semmi újat nem hozott. Sokkal-sokkal jobban kidolgozott animált figurát pedig legalább egyet kapásból mond mindenki. Persze hogy Gollam. Szóval én éppen másképp látom, mint Grecky mester, számomra éppen hogy annak ellenére volt rendkívül megkapó és szimpatikus az egész produkció, mert egy trükkökre, animált csodára épülő valamiből egy filmet, emberekről, érzelmekről szóló, nagyszerű valamit sikerült alkotniuk. Hiába, úgy néz ki, aki tud rendezni, az tud. Zemeckis pedig a Vissza a jövőbe, a Forrest Gump vagy éppen a Számkivetett után ismét letett valamit az asztalra. Coen-brothers, that’s the way
Na Westend, Real-D nekem is megvolt. Nagy élmény, bár kellett vagy egy fél óra, mire megszokta a szemem a látványt, addigra a szédülés is elmúlt.
Két dolgot említenék: az egyik, hogy HA MINDENKÉPP választanom kéne, hogy látvány vagy sztori, akkor továbbra is a sztori az “A” kat., pedig a Real-D sokat dob a látványon. Ott van pl. az a rész, amikor Beowulf és Wyglaf lovagolnak a sárkány után, na hát az olyan, mint amikor boldogult gyerekkoromban egy fából faragott lovacskát rángattam az asztallapon: darabos mozdulatok és semmi dinamizmus (ugyanakkor a lángoló fahídon átugrató Wyglaf az már más tészta). Erről ennyit.
Örömmel jelentem viszont, hogy sikerült megint egy kört tennem azon a bizonyos József Attila-i szerpentinen: olyan apró finomságok tűntek fel, melyek eddig nem. Hogy csak a legzaftosabbat mondjam, a Zsoli által megformált démon eredeti alakjában egyszer sem tűnik fel, gondolnánk ugye. Na hát mégis: mikor Beowulf bemegy a barlangba és felnéz a plafonra, akkor a kincsek között ott lapul a démon is, eredeti alakjában. És nem vinnéd le a pinyóba egy kis prütykölésre, az hótziher.