Amikor először hallottam a filmről, úgy gondoltam, hogy valami kicsit pszichedelikus, álomszerű valamit kapunk, amire ráfogják, hogy fantasy, és A gyűrűk ura-lázat meglovagolva így valami kisül belőle. Nem tévedhettem volna nagyobbat.

Hálás vagyok az úriembernek, aki megemlítette, hogy a film a “pedig” kategóriába tartozik. Nem kevés alkotást láttunk már a második világháborúról, de én a spanyol világból még nem láttam közvetítést. Hát most igen. Van a spanyolokban valami, amit a torreádorokon meg ezeken a hidalgókon meg ilyesmiken lehet megfigyelni. Egyfajta merevség, komolyság, olyan karótnyeltek néha, mint a Zorro is, főleg amikor éppen Don Diego de la Vega (már ebből a névből is érezni lehet talán, mit akarok mondani). Na szóval, valami halvány hasonlóság Az élet szép és a Faun közt mindenképp felfedezhető (beerőltethető
), de a különbség pontosan az, ami felületesen szemlélve a két között. Kemény film az olasz is, de van benne valami más is, ugye, valami báj, amitől elhisszük, hogy a kisfiút sikerült megkímélni a haláltáborok minden szörnyűségétől azzal, hogy teremtett neki az apuka egy mesevilágot. Spanyolországban még haláltábor sem kell ahhoz, hogy egy kislány kénytelen legyen mesevilágot teremteni magának. Persze ez sem igaz egészen, hiszen ki tudja, mi az igazság, teremtett-e vagy valódi ez a mesés világ, ami a kegyetlen valóság mögött húzódik meg? A két világ közti különbséget lenyűgöző erővel ábrázolja az alkotás, és a kislány olyan szépen ember mindkettőben, hogy nehéz nem minden idők egyik legkedvesebb karaktereként gondolni rá a jövőben. Rettenetes film ez egy rettenetes korról, vagy gyönyörű film egy gyönyörű világról, amit csak azok látnak, akik érdemesek rá. Mindenképpen kötelező darab, számomra mindent összevetve (ha nem számoljuk a sorozatokat, mert hogy a 24-et is tavaly néztem meg, tulajdonképpen az összes évadot, meg ott volt még a Róma is…
) a 2006-os év filmje A Faun labirintusa.

Legfrissebb hozzászólások