1.
Minden vizsgát letéve, szombaton
a diáklány meghívta a barátját;
esteledett már, és az asztalon
a vörösbor bedugaszolva árvállt.
Vasárnap reggel zápor zuhogott;
s hogy levehesse szögről a ruháját,
nyikorgó székek közt lopakodott
a vendég; csak a szomszédok ne lássák.
A lány felkapta csészéjét s mohón
kihörpintette maradék teáját.
Még aludt a lakás e hajnalon.
Fürödni ment s a kád kopott zománcát
egész bőrével most érezte meg;
s a szappantól illatozó üresség
még egy új résen áramlik bele;
a világ, amivel ismerkedik még.
2.
Az ajtót halkan kinyitó keze
bemocskolódott – elrejtette mélyen;
és megcsörrentek a zakózsebében
a borból visszajáró kopekek.
Az út üres volt. Csikkeket mosott
szét bő vizével az ereszcsatorna.
Eszébe jutott az a szög s goromba
szó hagyta duzzadt ajkát el, szitok,
mi még soha. Felfogva végül ezt,
el is pirult saját otrombaságán,
s ha troli nem jön, gyökeret ereszt,
úgy elcsodálkozott tulajdon száján.
Göncét ledobta, alig ért haza,
nem nézve a verejték illatában
úszó kulcsára, mely követve a
legelsőt, fordul majd sokféle zárban.
1970
(Baka István fordítása)
Hát elolvastam ezt vagy ötször gyorsan, de nem értem egész pontosan. Szeretek gondolkodni általában, de itt elsőre az az érzésem, hogy erőltetett ez a nemmondomki-megoldás.
Kerestem angol fordítást, hátha abból több derül ki, de nem találtam sajnos. Te, nem lehet, hogy megölte a nőt?
Hát nem tudom. A faszi (valójában arra se utal semmi eléggé, hogy er, sie vagy es) ideges, ömlik róla a víz, káromkodik, minden. Tett valamit, amit eddig soha, de a jövőben újra meg fogja tenni: ha egy szimpla szüzesség-elvételről van szó, akkor ezt elkövetni egy szovjet társbérlet kiábrándító valóságában indokolt lelkiismeret-furdaláshoz vezethet, mégsincs értelme ezt a lelki tusát ilyen hosszasan ábrázolni; másfelől ha megölte a lányt, akkor felesleges ez a költői köntörfalazás, mert Dosztojevszkij pár ezer oldalas remekművével már beavatott minket egy debütáló gyilkos piszchéjének misztériumába.
Na akkor okoskodok. A legyilkolászást támasztja alá az is, hogy a kád kopott zománcát egész bőrével most érezte meg. Kirkegaard van itten, az élet határhelyzeteiben tudjuk meg, mi is van, ugye. Na kérem, több résből vérezvén a kádban, bizony akár az is feltűnhet, hogy némá, ennek kopott a zománca, szokott ilyesmi előfordulni, hogy teljesen más aspektusból tűnnek fel a dolgok, bár én még nem feküdtem szúrt sebbel sehol, kopott zomácú kádban egy orosz albérletben, valamikor a zajló kommunizmusban. Tehát ha akarom, bármikor előcibálok egy-két filozófust meg ilyesmit, hogy a te megközelítésedet bizonyítsam, de az az érzésem, hogy nem fogjuk megfejteni ezt a verset. Eltévedünk a fikció erdejében. Na tessék, megint idéztem egy nagyot. Hmm. Tudok
A cég érdekében el is várjuk.
Akkor nincs más hátra, üljünk le szépen egy fa tövébe és halgassuk a madárdalt vagy ozsonnázzunk meg. Nem olyan rossz hely ez, és előbb-utóbb csak akad valaki, aki kivezet innen.