Hozzászólás: János, a király

Frady Endre

Frady Endre — Fri, 12 Jun 2009 14:30:50 +0000

Amikor először hoztam szóna, hogy komoly hasonlóságot látok a szentté avatott Pityu és a főgonosznak tartott Janó között (kényszerből tömeggyilkoltak, a külső hatalmaktól függtek, konszolidáltak), többen felszisszentek…
Az alábbi írásomnak sem örültek sokan:
* * *
A történetírók munkája nehéz. A századok sokszor téveszmék porát rétegelik rá a valódi eseményekre. De én, dr. Mahlacsinyszky Taholcz lefúvom a port és megcsillantom a valót! Hát lássuk:

„Az a szombat az öröm napjának volt tervezve. Gézaffy István lovaggá szándékozta ütni közeli rokonát, a hős Krmxtünyszkey Koppányt, aki erős kézzel verte agyon a királyi palota kertjében ólálkodó paparazzókat, regősöket, gyulákat és álősmagyarokat. A péntek esti előbuli is víg hangulatban folyt. Gézaffy István egyik poharat a másik után küldte a gallérja mögé a kisebbségi parlament ombudsmannjával, a besenyő Pista bácsival egyetemben. A király éjféltájt már alig állt a lábán, egy fertályórával később meg már alig sem…
… és eljőve a szombat…
… és a hős Krmxtünyszkey Koppány főhajtva térdel Gézaffy István előtt. A kómásan kótyagos király kadarkamámoros tekintettel ragadja meg nehéz, kovácsoltvas kardját, majd egyensúlyát vesztve hadonászni kezd vele… az előbb ámult, utóbb rémült hős Krmxtünyszkey Koppányt hirtelen négy egyenlő szeletre vágja, majd a vérszagtól tovább részegedve levágja és körbe-körbe hordozgatja saját szent jobbját…
Az önkívületi állapotban is mámoros ajakkal ősvogul kocsmadalokat éneklő félkarú óriást a palota testőrei a közeli sámánterápiára szállítják, ahol megnyugszik és önmagát Varga Miklósnak képzelve él korai haláláig. Helyette a trónt az ő nevén egypetéjű ikertestvére, Gézaffy Orizatriznyák foglalja el, aki bölcs uralkodásának eredményeként egy ezredévvel később még a nemzet legnagyobb pénzegységére, a tízezer forintosra is felkerül (bár azt még el kell mondanunk, hogy az arc sajnos nem is az övé, hanem egy szerencsétlen festményelkeveredés és otromba tréfa nyomán a királynak beöltöző udvari bolondjáé, Crömmerstein Hubáé…).”

Ajánlott irodalom:
Csukás István: Mirrmurr és Orizatriznyák
Krmxtünyszkey Béla: A szeletelt ükfater
Gézaffy Golyhó: A betintázott ős árnyékában
Postaffy Holló: Füstjelszámkönyv A-tól B-ig
Kissch-Kussy Klotild: Királyi Katasztrófák Kézikönyve
dr. Mahlacsinyszky Taholcz: dr. Mahlacsinyszky Taholcz élete és más

Weigert Tamás

Weigert Tamás — Wed, 10 Jun 2009 23:07:47 +0000

Nem tudom miért izgat ennyire még mindig engem ez a téma, de lényeg a lényeg. Megbambiztam a drága jó Poszler Dínó tanár úrral (egyszer megemlítettem őt nektek már egy e-mailben), és közben ő azt mondta, hogy amikor bemutatták az István, a királyt nyolcvan valamennyiben a nemtudommilyen dombon, akkor az számukra ( az akkori Szegedi és Szentesi értelmiség számára ) egyértelmű volt, hogy ez Nagy Imréről és Kádárról szól. De azt is hozzátette, hogy nekik ezzel az égvilágon semmi gondjuk nem volt akkor, pedig se a Szörényit, se a Bródit nem szerették. Valahogy át kellett menni a cenzúrán. Aztán, ahogy az bambizás után lenni, szokott, jött a vodkácska, meg a konyakocska, és a tanár úr belelendült. Hosszasan ecsetelte, hogy a ” Fogadd el Rómát, és holnap már tiéd az ország…”, az ott akkor őszerinte, Moszkva akarna lenni, a kereszténység felvétele a kommunizmus, és így tovább, és így tovább. Azt is hozzátette, hogy a darab mint színpadi mű, “egy kalap szilvalekvárt nem ér”, ámde a dramaturgiája, a dalok szövegei, és maga a zene, az a magyar rocktörténet egyik csúcspontja.
Szóval, sokáig elidőztünk ezen a témám, baromi izgalmas volt, néhány dologra nem emlékszem pontosan, na de pont ezt imádom a tanár úr óráiban. Kicsit olyanok, mint a hatvanas évek lehettek. “Aki emlékszik rá, az nem volt ott.” Pl.: Én kortyolom a söröcském, ő is az ővét, közben Homéroszról mesél, de mint a kedves nagyapa az unkokának, aztán kortyolunk még ezt-azt , és akkor megjegyzi, hogy ” tudod öregem, Odüsszeusz tulajdonképpen egy korabeli James Bond volt…” Más asszem nem is maradt meg abból a két évvel ezelőtti órából.
Na de elkalandoztam, bocsánat. Szóval, ezt a mostani beszélgetést úgy zárta, hogy “mondjom bárki bármit, bármelyik oldalon ,az István, a király akkor is kurvajó.”

Nem akarom én megváltoztatni senkinek semmilyét,csak gondoltam leírom, mert valami miatt ez engem most nagyon érdekel.

Bendegúz

Bendegúz — Tue, 09 Jun 2009 07:24:11 +0000

Vagy JA:
“Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba”

Falcon

Falcon — Tue, 09 Jun 2009 05:09:00 +0000

Szerintem éppen annyira el van ez az egész szabva már, hogy a legjobban akkor járunk, ha kategorikusan távol tartjuk magunkat tőle, legalábbis itt-ott. Ha most elkezdene itt valaki Jobbikozni, én meg SZDSZ-ezni, akkor jönne egy kommunistázó meg egy nácizó, és semmi se lenne belőle. Szóval bizonyára lehet normálisan beszélni róla, de fontosabb az Arany

Weigert Tamás

Weigert Tamás — Mon, 08 Jun 2009 17:33:43 +0000

Asszem a végére már csak egy “mindörökkön-örökké, Ámen” hiányzott, de én ezt tényleg komolyan gondolom.

Weigert Tamás

Weigert Tamás — Mon, 08 Jun 2009 17:31:59 +0000

Félek, üres okoskodásnak fog tűnni, hisz kicsiny hobbit vagyok én a nagyok dolgaihoz, de:
Szerintem nem azzal van a baj, ha valaki politikáról beszél. A baj azzal van, ahogyan beszélünk róla. A hangnemre kéne mindenkinek nagyon odafigyelni. Pláne ma, pláne mindig.

Falcon

Falcon — Mon, 08 Jun 2009 13:23:18 +0000

Valószínűleg hiba volt a politikai párhuzamba belemenni, ezt csak 100 évnél régebben megtörtént dolgoknál kellene megtenni a Faustuson, pl. A walesi bárdoknál lehet
Ettől függetlenül tehát: az István, a királyt én hiteltelen, a műtörténelmi alkotások minden baját felvonultató valaminek tartom. Nem látok benne sem művészi értéket, sem szórakozási lehetőséget, és belátván, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, azóta is meghasonlottan járok-kelek a világban. Ha nincs múltunk, nem jó. De ha a Szörényi csinál, az, ha lehet, még rosszabb. Megvolt az esélyünk Vörösmartyval, hogy megalkotja a nemzeti eposzt (sőt, Csokonai is tervbe vette, ami az egyik legnagyobb dolog lett volna a Petőfivel kezdődő korszakig, szerintem), de ez az időszak a nemzetállamok születésének romantikus harcaival elmúlt. Nem véletlen, hogy ettől kezdve egy komoly embernek sem jutott eszébe. Szerintem az István, a király a saját jogán, minden politikától függetlenül is gyenge.

Weigert Tamás

Weigert Tamás — Sun, 07 Jun 2009 13:51:55 +0000

Egyébként a Szörényit én sem csípem annyira, és különösképp a Bródytól sem ájulok el, de azért az István a királyt eléggé eltalálták.Mármint a sztorit, a dramaturgiát,a zenét stb.(Mondjuk ettől a nyú verzsöntől feláll a szőr a hátamon)
De abszolút érthető, hogy mi a gondod ezzel a Kádár vs. Nagy Imre üggyel.Mondjuk lövésem sincs, hogy igazad van-e, kicsi vagyok én ahhoz, de nem olyan ez egy kicsit mint a Walesi bárdok?Stimmelt történelmileg is, meg az akkori jelenhez is (ami azóta megintcsak történelem:)).Mondjuk itt az egyik értelmezés ránk nézve jobb mint a másik,ami az István a királlyal kapcsolatban nem mondható el.Szóval csak remélni tudom, hogy nincs igazad.De ha igazad van, az az előadás művészi értékéből (sztem azért van neki) nem von le semmit,’csak’ morális vagy erkölcsi szempontból lesz értékelhetetlen a dolog.Szóval romba dönti az egészet na.De akkor most művészet vagy igazság?

Weigert Tamás

Weigert Tamás — Sun, 07 Jun 2009 13:33:54 +0000

A musical vagy bármilyen zenés színházi műfaj szerintem egy zseniális dolog lenne, ha valóban arra használnák amire talán való.Szórakoztatásra.No de hogy hol kezdődik a szórakoztatás és hol ér véget, az már egy nagyon nehéz kérdés.Azt nehéz eltalálni, hogy mi az amit még nagyon komolyan veszünk és mi az amit már egyáltalán nem.Na és, hogy mi van a két véglet között.Asszem ez az irodalomban is így van.Itt van például az én nagy kedvencem Cserna-Szabó András.Én azt veszem észre, hogy a Cserna majd’ minden írásában úgy tekint a vidékre,mint egy alapvetően pusztulásra ítélt világra, ahol a különböző életszituációk komikusak, vagy inkább tragikomikusak.Szóval az egész egy nagy vicc.Csakhogy a Cserna is vidéki,szentesi, és annyira komolyan veszi ezt a tréfát,hogy vidéki élet, meg egyáltalánt, azt hogy élet,hogy az már nem is marad vicc többé.Inkább csak vicces lesz.És akkor ez máris nem ugyanaz.Na, valami ilyesmit kéne észrevenni a musicaleseknek is.
A színházban vagy filmben a zene mindig megkönnyíti a dolgot,hisz a néző rögtön tudja mit érezzen, ha mondjuk megszólal az Imperial March és Darth Vader végigsétál a csillagromboló fedélzetén.Ott bizony nincs mese, be kell szarni és kész.Na de ez mondjuk a John Williams nélül nem biztos, hogy akkorát ütne.És akkor ez egy zenés darabban még könnyebb, hisz baromi egyszerű mondjuk h-mollra szerelmet vallani, meg egy dúr skálára párbalyozni az ellenséggel.De ha ezt nem veszzük vér komolyan, akkor szerintem megszülethet valami egészen jó is, pölö: a Quimbys Vízkereszt.Szóval, ez egy nagyon jó műfaj is lehetne akár, csak sajna nagyon rosszul használják.

Bendegúz

Bendegúz — Tue, 25 Sep 2007 13:13:55 +0000

Tuggya, meg akarom mondani kendnek, hogy legyünk jó viszonyba: nincsen nekem annyi rossz szándékom se, mint a ma született báránynak. De nem tudom, hogyan verjem eztet bele abba a fafejibe kendnek, mer állandóan meg akar sértődni.
Máskülönben örülök: rázza csak azt a tabulát, aztán ha jól megrázta, biztos gazdag ember lesz. Egy pengő húsz mindég akad.