Ez már régen kikívánkozik belőlem, és most, hogy az m1 csinálja ezt A társulat című műsort, aktuális is lett. Az István, a király című nemtudommiről lesz szó. Szerintem eleve egy nagy szar szinte minden musical vagy rockopera (vagy operett), hívjuk bárminek. Van pár olyan, amit szívesen megnézek, a régiek közül, My Fair Lady meg A muzsika hangja meg ilyesmi, de ezzel vége is. Engem speciel Webberrel vagy a Hair-rel a világból ki lehetne üldözni. Sokan azt mondják, hogy nevetséges, amikor egyszercsak dalra fakadnak a szereplők, és azért. Hát szerintem nem ezért, mert az opera is ilyesmi, mégse rossz. Ezt most hagyjuk is, mert hogy miért szar az egész műfaj, vagy mi ez, az egy külön post lehetne. Maradjunk az István, a királynál.
Az van vele elsősorban, hogy kedvem lenne az országnak (a magyarságnak, ha úgy tetszik) a műtől alélt felét felrázni, hogy halló, nézd már meg, miért rajongsz és miről hiszed, hogy valami kurvára magyar. Nagyon nem szeretnék állást foglalni ilyen kényes kérdésekben itt, mint politika meg határon túli magyarok meg ilyesmi (ez utóbbiban úgysem lehet), de azért azt elmondanám, hogy fájdalmasan érint, hogy sokan olyan ájultan tekintenek erre a darabra, mintha legalábbis az eddig élt összes szentek összesereglettek volna, és áldást osztanának. Pedig… nem kell hozzá valami húdevájt fül, hogy meghalljuk benne az üzenetet (az egyetlen üzenetet, amit tartalmaz egyébként): Kádár János legitimizálása és a Nagy Imre-féle kellemetlen emlékek elfogadható mederbe terelése. És beszélhet a Szörényi bármit, sőt táltosnak is elmehet, ez akkor is nyilvánvaló marad. És nem is ez a baj, mert miért ne… de hogy aztán ezt egy teljes ország elfelejti és úgy tekint erre a valamire, mint egy komoly műre, aminek ráadásul tán még erkölcsi mondanivalója is van, az szomorú. Lássunk már a dolgok mögé, könyörgök. Mitől olyan fasza ez? Hogy a széles Vikidál ottan kiabál nagyon? A legjobb szöveg az egészben (sajnos, gondolom) a szemforgató álszent papokról szól, de hát EZT meg gondolom nem úgy kell tekinteni, hogy konkrétan álszentek volnának a papok, valami más üzenetet lássunk ide bele. Ha már hülyék vagyunk, legyünk teljesen azok! jelszóval vonuljunk, aztán hallgassuk áhítattal hogy a zistván végül is milyen jófej is volt, hogy alig tudunk felnégyelésről konkrétan. Egyszerűen nem tudom elképzelni, mitől jó ez a darab. De lehet, hogy én vagyok túl makacs, és ragaszkodom ahhoz, ami nyilvánvaló.
És akkor még úgy általában nem is szóltam Kádárról, de nem is fogok itt, remélem.
|
|||||
János, a király16 comments to János, a király |
|||||
|
Copyright © 2010 Faustus - All Rights Reserved |
|||||
Nem tetszik, amit írtál: habzik a szád.
Kádár mint István, Nagy Imre mint Koppány… Lehet így is gondolni, én persze nem, és szerintem ez egy jó darab, és szerintem nem csak szerintem. A messzi múltból kevés közvetlen emlékünk van (de vágyunk rá, hogy minél több legyen), a közelmúltból sajnos túl sok — ezért tudjuk gond nélkül figyelmen kívül hagyni mindazt, amiről fentebb beszéltél.
De lehetőleg mellőzzük a politikát, mert ebben az országban így is túl sok (bár funkcionálisan túl kevés) van belőle.
Kösz Bendegúz(Quote)
Óvatosabb is lennék, és leszek is minden másban, de ez a darab legalább ilyen — szerinted habzó szájú — írást vált ki belőlem, és nemcsak belőlem. Azt pedig, hogy nem nyilvánvaló a kapcsolata a köelmúlttal, szerintem kevesen gondolják azok közül, akiknek van füle vagy szeme az ilyesmire. És téged mindenekelőtt ilyennek tartalak. És ez nem aktuálpolitika, szerencsére, azt valóban mellőzni kéne, noha nem biztos… ha a commentekben előkerül, én szívesen eldiskurálok arról is. Post nem lesz belőle, ebben akár meg is egyezhetünk. De nézzük akkor meg jobban ezt az István, a királyt. Szívesen venném, ha elmondanád, te hogyan látod, miért jó ez, sőt, ha már itt tartunk, az egész musical-es világról elmondhatnád, hogy miért tetszik (ha tetszik). Én elmondtam azt, ami már szerintem legalább 10 éve gyűlik bennem, bocsásd (bocsássátok) meg, ha elragadtattam magamat. De a véleményem ez… ígyhát nem változtatok a stíluson sem. Lehetne rosszabb is
Falcon(Quote)
A musicalt mint műfajt ki nem állhatom, az István, a király viszont közel áll a szívemhez, mert egy olyan — a magyarság történetében meghatározó — kort igyekszik bemutatni, melyről közvetlen emlékeink nincsenek, közvetettek is alig.
István-kritikáddal pedig pont az a bajom, hogy azt írtad meg, ami tíz éve gyülemlik benned, és ehhez használtad fel az Istvánt.
Poszt (aktuál)politikáról ne is legyen, én a magam részéről nem kívánok és nem is fogok politikával foglalkozni, legfeljebb ha az irodalom kapcsán kikerülhetetlenné válik, de az biztos, hogy sem most, sem a jövőben nem fogom az irodalom köntösébe bújtatni saját politikai nézeteimet a tisztelt nagyérdemű számára, ezt előre borítékolom. Az irodalmat mindig is többre tartottam ennél. Bendegúz(Quote)
Értem már, hogy mi a bajod az írással, de szerintem félreérted (félreérzed). Ebből a hozzászólásból az tűnik ki nekem, hogy úgy érzed, István-kritikámba bújtattam valami ideológiai fröcsögést. Pedig erről szó sincs: tíz éve pontosan az Istvánnal kapcsolatos érzéseim gyűlnek, és csak nagy ritkán jutottam levegőhöz: amikor egy-egy jobb tollú és merészebb ember megírta, hogy álljon már meg a menet, ez a dolog alapjaiban van félreértve. És valóban úgy gondolod, hogy ez a mű bemutatja azt a kort, amiben állítólag játszódik? Falcon(Quote)
Egy gondolat a köz érdekében, személyeskedés nélkül:
“Mindig, mindenütt, minden módon és alkalommal küzdeni a fanatizmus ellen. A habzó szájú, nyavalyatörős indulat ellen, amely kitör emberi rejtekéből és szabdalni, alakítani akarja a világot. Küzdeni a fanatizmus ellen türelemmel, magyarázattal, értelemmel, következetes pedagógiával. És részvéttel is. Sajnáld a fanatikust. Ellened tör, de a roham önkívületében elharapja ennen nyelvét és önmagát is összezúzza.”
(M.S.) Bendegúz(Quote)
Azt hiszem, eljött az ideje, hogy túllépjünk ezen az István, a királyon, legalábbis ha erre megy tovább, mert kezd a dolog másról szólni. Még egy utolsó elmélkedést megengedek magamnak, aztán ha kend is hajlandó részt venni benne, akkor folytassuk, ha továbbra is engem akar lehordani, azt megtehetjük személyesen is, kés, kard, pisztoly, ahová egy démon is csak félve lépne be
Szóval elgondolkodtam újfent a művön, és egy dolog ütött szöget a fejeme, nevezetesen Alföldi Róbert szerepe ebben az új műsorban, aminek kapcsán a post tulajdonképpen megszületett. Alföldit én értelmes, komoly művésznek tartom, mondhatni tisztelem, és hogy szerepet vállalt A társulatban, az, feltételezem, nemcsak a pénzről szól. Szóval kicsit meg vagyok kavarodva most, feltehetőleg azért is, mert kend is homlokegyenest mást vall az Istvánról, mint én, meg még 1-2 ember, akinek kénytelen vagyok adni a szavára
Meg kellene — és meg fogom — nézni még egyszer, félretéve az ellenérzéseimet. De van a darabbal kapcsolatban néhány dolog, amit valószínűleg akkor is így fogok gondolni, ha csinálok egy tabula rázást (ahogy egy nagynevű futball-szakember fogalmazott egyszer). Úgyhogy lássuk. Postolok, ha megnéztem újra. Falcon(Quote)
Tuggya, meg akarom mondani kendnek, hogy legyünk jó viszonyba: nincsen nekem annyi rossz szándékom se, mint a ma született báránynak. De nem tudom, hogyan verjem eztet bele abba a fafejibe kendnek, mer állandóan meg akar sértődni.
Bendegúz(Quote)
Máskülönben örülök: rázza csak azt a tabulát, aztán ha jól megrázta, biztos gazdag ember lesz. Egy pengő húsz mindég akad.
A musical vagy bármilyen zenés színházi műfaj szerintem egy zseniális dolog lenne, ha valóban arra használnák amire talán való.Szórakoztatásra.No de hogy hol kezdődik a szórakoztatás és hol ér véget, az már egy nagyon nehéz kérdés.Azt nehéz eltalálni, hogy mi az amit még nagyon komolyan veszünk és mi az amit már egyáltalán nem.Na és, hogy mi van a két véglet között.Asszem ez az irodalomban is így van.Itt van például az én nagy kedvencem Cserna-Szabó András.Én azt veszem észre, hogy a Cserna majd’ minden írásában úgy tekint a vidékre,mint egy alapvetően pusztulásra ítélt világra, ahol a különböző életszituációk komikusak, vagy inkább tragikomikusak.Szóval az egész egy nagy vicc.Csakhogy a Cserna is vidéki,szentesi, és annyira komolyan veszi ezt a tréfát,hogy vidéki élet, meg egyáltalánt, azt hogy élet,hogy az már nem is marad vicc többé.Inkább csak vicces lesz.És akkor ez máris nem ugyanaz.Na, valami ilyesmit kéne észrevenni a musicaleseknek is.
A színházban vagy filmben a zene mindig megkönnyíti a dolgot,hisz a néző rögtön tudja mit érezzen, ha mondjuk megszólal az Imperial March és Darth Vader végigsétál a csillagromboló fedélzetén.Ott bizony nincs mese, be kell szarni és kész.Na de ez mondjuk a John Williams nélül nem biztos, hogy akkorát ütne.És akkor ez egy zenés darabban még könnyebb, hisz baromi egyszerű mondjuk h-mollra szerelmet vallani, meg egy dúr skálára párbalyozni az ellenséggel.De ha ezt nem veszzük vér komolyan, akkor szerintem megszülethet valami egészen jó is, pölö: a Quimbys Vízkereszt.Szóval, ez egy nagyon jó műfaj is lehetne akár, csak sajna nagyon rosszul használják. Weigert Tamás(Quote)
Egyébként a Szörényit én sem csípem annyira, és különösképp a Bródytól sem ájulok el, de azért az István a királyt eléggé eltalálták.Mármint a sztorit, a dramaturgiát,a zenét stb.(Mondjuk ettől a nyú verzsöntől feláll a szőr a hátamon)
De abszolút érthető, hogy mi a gondod ezzel a Kádár vs. Nagy Imre üggyel.Mondjuk lövésem sincs, hogy igazad van-e, kicsi vagyok én ahhoz, de nem olyan ez egy kicsit mint a Walesi bárdok?Stimmelt történelmileg is, meg az akkori jelenhez is (ami azóta megintcsak történelem:)).Mondjuk itt az egyik értelmezés ránk nézve jobb mint a másik,ami az István a királlyal kapcsolatban nem mondható el.Szóval csak remélni tudom, hogy nincs igazad.De ha igazad van, az az előadás művészi értékéből (sztem azért van neki) nem von le semmit,’csak’ morális vagy erkölcsi szempontból lesz értékelhetetlen a dolog.Szóval romba dönti az egészet na.De akkor most művészet vagy igazság? Weigert Tamás(Quote)
Valószínűleg hiba volt a politikai párhuzamba belemenni, ezt csak 100 évnél régebben megtörtént dolgoknál kellene megtenni a Faustuson, pl. A walesi bárdoknál lehet
Ettől függetlenül tehát: az István, a királyt én hiteltelen, a műtörténelmi alkotások minden baját felvonultató valaminek tartom. Nem látok benne sem művészi értéket, sem szórakozási lehetőséget, és belátván, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, azóta is meghasonlottan járok-kelek a világban. Ha nincs múltunk, nem jó. De ha a Szörényi csinál, az, ha lehet, még rosszabb. Megvolt az esélyünk Vörösmartyval, hogy megalkotja a nemzeti eposzt (sőt, Csokonai is tervbe vette, ami az egyik legnagyobb dolog lett volna a Petőfivel kezdődő korszakig, szerintem), de ez az időszak a nemzetállamok születésének romantikus harcaival elmúlt. Nem véletlen, hogy ettől kezdve egy komoly embernek sem jutott eszébe. Szerintem az István, a király a saját jogán, minden politikától függetlenül is gyenge. Falcon(Quote)
Félek, üres okoskodásnak fog tűnni, hisz kicsiny hobbit vagyok én a nagyok dolgaihoz, de:
Szerintem nem azzal van a baj, ha valaki politikáról beszél. A baj azzal van, ahogyan beszélünk róla. A hangnemre kéne mindenkinek nagyon odafigyelni. Pláne ma, pláne mindig. Weigert Tamás(Quote)
Asszem a végére már csak egy “mindörökkön-örökké, Ámen” hiányzott, de én ezt tényleg komolyan gondolom. Weigert Tamás(Quote)
Szerintem éppen annyira el van ez az egész szabva már, hogy a legjobban akkor járunk, ha kategorikusan távol tartjuk magunkat tőle, legalábbis itt-ott. Ha most elkezdene itt valaki Jobbikozni, én meg SZDSZ-ezni, akkor jönne egy kommunistázó meg egy nácizó, és semmi se lenne belőle. Szóval bizonyára lehet normálisan beszélni róla, de fontosabb az Arany
Falcon(Quote)
Vagy JA:
“Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba” Bendegúz(Quote)
Nem tudom miért izgat ennyire még mindig engem ez a téma, de lényeg a lényeg. Megbambiztam a drága jó Poszler Dínó tanár úrral (egyszer megemlítettem őt nektek már egy e-mailben), és közben ő azt mondta, hogy amikor bemutatták az István, a királyt nyolcvan valamennyiben a nemtudommilyen dombon, akkor az számukra ( az akkori Szegedi és Szentesi értelmiség számára ) egyértelmű volt, hogy ez Nagy Imréről és Kádárról szól. De azt is hozzátette, hogy nekik ezzel az égvilágon semmi gondjuk nem volt akkor, pedig se a Szörényit, se a Bródit nem szerették. Valahogy át kellett menni a cenzúrán. Aztán, ahogy az bambizás után lenni, szokott, jött a vodkácska, meg a konyakocska, és a tanár úr belelendült. Hosszasan ecsetelte, hogy a ” Fogadd el Rómát, és holnap már tiéd az ország…”, az ott akkor őszerinte, Moszkva akarna lenni, a kereszténység felvétele a kommunizmus, és így tovább, és így tovább. Azt is hozzátette, hogy a darab mint színpadi mű, “egy kalap szilvalekvárt nem ér”, ámde a dramaturgiája, a dalok szövegei, és maga a zene, az a magyar rocktörténet egyik csúcspontja.
Szóval, sokáig elidőztünk ezen a témám, baromi izgalmas volt, néhány dologra nem emlékszem pontosan, na de pont ezt imádom a tanár úr óráiban. Kicsit olyanok, mint a hatvanas évek lehettek. “Aki emlékszik rá, az nem volt ott.” Pl.: Én kortyolom a söröcském, ő is az ővét, közben Homéroszról mesél, de mint a kedves nagyapa az unkokának, aztán kortyolunk még ezt-azt , és akkor megjegyzi, hogy ” tudod öregem, Odüsszeusz tulajdonképpen egy korabeli James Bond volt…” Más asszem nem is maradt meg abból a két évvel ezelőtti órából.
Na de elkalandoztam, bocsánat. Szóval, ezt a mostani beszélgetést úgy zárta, hogy “mondjom bárki bármit, bármelyik oldalon ,az István, a király akkor is kurvajó.”
Nem akarom én megváltoztatni senkinek semmilyét,csak gondoltam leírom, mert valami miatt ez engem most nagyon érdekel. Weigert Tamás(Quote)
Amikor először hoztam szóna, hogy komoly hasonlóságot látok a szentté avatott Pityu és a főgonosznak tartott Janó között (kényszerből tömeggyilkoltak, a külső hatalmaktól függtek, konszolidáltak), többen felszisszentek…
Az alábbi írásomnak sem örültek sokan:
* * *
A történetírók munkája nehéz. A századok sokszor téveszmék porát rétegelik rá a valódi eseményekre. De én, dr. Mahlacsinyszky Taholcz lefúvom a port és megcsillantom a valót! Hát lássuk:
„Az a szombat az öröm napjának volt tervezve. Gézaffy István lovaggá szándékozta ütni közeli rokonát, a hős Krmxtünyszkey Koppányt, aki erős kézzel verte agyon a királyi palota kertjében ólálkodó paparazzókat, regősöket, gyulákat és álősmagyarokat. A péntek esti előbuli is víg hangulatban folyt. Gézaffy István egyik poharat a másik után küldte a gallérja mögé a kisebbségi parlament ombudsmannjával, a besenyő Pista bácsival egyetemben. A király éjféltájt már alig állt a lábán, egy fertályórával később meg már alig sem…
… és eljőve a szombat…
… és a hős Krmxtünyszkey Koppány főhajtva térdel Gézaffy István előtt. A kómásan kótyagos király kadarkamámoros tekintettel ragadja meg nehéz, kovácsoltvas kardját, majd egyensúlyát vesztve hadonászni kezd vele… az előbb ámult, utóbb rémült hős Krmxtünyszkey Koppányt hirtelen négy egyenlő szeletre vágja, majd a vérszagtól tovább részegedve levágja és körbe-körbe hordozgatja saját szent jobbját…
Az önkívületi állapotban is mámoros ajakkal ősvogul kocsmadalokat éneklő félkarú óriást a palota testőrei a közeli sámánterápiára szállítják, ahol megnyugszik és önmagát Varga Miklósnak képzelve él korai haláláig. Helyette a trónt az ő nevén egypetéjű ikertestvére, Gézaffy Orizatriznyák foglalja el, aki bölcs uralkodásának eredményeként egy ezredévvel később még a nemzet legnagyobb pénzegységére, a tízezer forintosra is felkerül (bár azt még el kell mondanunk, hogy az arc sajnos nem is az övé, hanem egy szerencsétlen festményelkeveredés és otromba tréfa nyomán a királynak beöltöző udvari bolondjáé, Crömmerstein Hubáé…).”
Ajánlott irodalom:
Csukás István: Mirrmurr és Orizatriznyák
Krmxtünyszkey Béla: A szeletelt ükfater
Gézaffy Golyhó: A betintázott ős árnyékában
Postaffy Holló: Füstjelszámkönyv A-tól B-ig
Kissch-Kussy Klotild: Királyi Katasztrófák Kézikönyve
dr. Mahlacsinyszky Taholcz: dr. Mahlacsinyszky Taholcz élete és más Frady Endre(Quote)