Némiképp rendetlenség van ezen a táblán.
A fehér király a te királynődre hajt,
míg, te, királyom, bocsáss meg, elég
szánnivalóan helyben toporogsz.
Momentán én állok legközelebb
hozzád, s elejtett szavaid nyomán
úgy sejtem, sehogy sem leled helyem
stratégiádban. Csupán annyi biztos:
a te színedben játszom. Ám jövőm
több, mint kétséges. Én legyek-e majd
a célbaért gyalog, és ha így alakulna,
mihez kezdjél velem? Minősíts át simán
egy keresztirányú futó kalandnak,
csald elő belőlem a biztos bástyát,
tégy lóvá, avagy – a szokvány megoldás -
pótold velem a leütött királynőt?
Nyugodj meg: hiába neked jutott
a látványos szerep, nem rajtad múlik ez sem.
Itt egyedül a Játékos mulat.
Eddig a vers. A Népszabadságban találtam. Szerintem igen jó.
Nekem nem egyértelmű. Ffi-nő? És akkor ki lehet az a bizonyos Játékos?
Hát az engem is elbizonytalanított egy pillanatra, de hát végül is bárki lehet, aki “mozgatja a bábukat”. Isten, Sors, mittudomén, ahogy tetszik.
Így viszont, a végső igazság keresésének szempontjából nézve elég közhelyes a vers, pedig a nyelvi megformáltság tekintetében jó.
Kedves Bendegúz,
mivel azonmód kritikával támadtad a verset, magam is elkezdtem gondolkodni mélyebben a dologról, és bizony van 1-2 dolog, ami zavaró. Nem akarok teljes műelemzést végezni, de pár dolog felötlött bennem. Kezdeném a rosszal.
Az ötlet nagyon jó, de valahogy nincs végiggondolva. Mert vajon egy gyalog mennyire van tudatában a Játékosnak? Ha arra gondolunk, hogy ez valami Eco-féle “tetteskeresés”, akkor az a baj, hogy elég nyilvánvaló és pontos elképzelésekkel rendelkezik a Játékosról (az Istenről?). Ha nincs benne ilyen szándék, akkor visszatérünk az alapproblémához: mit tud a gyalog az irányítóról?
A másik zavaró dolog pedig az, hogy kissé mintha össze lenne mosva a Játékos és a király szerepe. Nem a király az, aki irányítja a gyalogot, nem a király cseréli le valami másra. A király egy senki, senkibb, mint a gyalog, szerepe a tétova ide-oda ugrálás, illetve az övé a “látványos szerep”: felborítják, ha elveszett a remény is a győzelemre.
Nézzük a jót. A mivé válok kérdése rendkívül ügyesen fogalmazódik meg: futó kaland leszek, lóvá tesznek, biztos hátteret adó bástya vagy a királynő-pótlék (ami a legszokványosabb)? Az az érzésem, hogy ez az a rész, amiért a vers egyáltalán megszületett, mintha a költő innen indult volna ki, és eköré épített valamit, ami néhol nagyon jó, néhol (és főleg a végén) nem annyira sikerült. Nem tudom, hogyan lehetett volna megoldani jobban, de az az érzésem, hogy ha nem akar nagyon nagyot szólni a végére, és megmarad a sakktábla dimenziójában, ha onnan még csak ki sem tekint, jobb lenne az egész. Akkor elhinnénk akár azt is, hogy a gyalog azt hiszi, őt végtére is a király irányítja. Így azonban… hát össze vagyunk zavarodva, és sajnos nem éppen a legjobb értelemben.
De a vers közepe annyira jó, hogy az egészre azt kell mondanom, sok ilyet, mert szükség van rá.
“Life is a mystery, everyone must stand alone.”
Hirtelen most ez jutott eszembe.
Amúgy ha én kritikával támadok, az nem ilyen, és nem is a kritikában rejlő támadás potenciális lehetősége miatt hívtuk életre a Faustust.
Kedves Falcon és Bendegúz,
köszönöm a kommentárt. Azt hiszem, Ti vagytok az ideális Olvasó. Aki megörül, belegondol, és kételyeket fogalmaz meg.
A vers pontosan arról a dilemmáról szól – és azért is hagy kételyeket -, amin Ti elakadtatok: hogy a gyalog nézőpontjából összemosódik a Király és a Játékos. Azaz ő csak a sakktáblát látja, és azon úgy tűnik, mintha a Király lenne a döntő figura, de a játszma alakulását szemlélve úgy sejti, hogy itt valamely külső, nem látható erő, azaz egy láthatatlan Játékos mozgatja az összes bábut.
Tehát, Bendegúz, igazad van: férfi, nő és isten. Az általad is helyeselt nyelvi megformáltság pedig épp a sztori közhelyességére reflektálni kívánó önirónia.
A magyarázattól persze nem lesz jobb a vers – és bőven lehet, hogy nem jó -, viszont épp a Ti reflexióitokból úgy gondolom, hogy a dilemma, amiből fakadt, átjön.
Mindenesetre köszönöm.
Üdv,
a Gyalog
Kedves Gyalog,
mindenekelőtt köszönjük a hozzászólást. Őszintén szólva mindkettőnket meglepett, hogy a kezdeti stádiumban lévő Faustust rajtunk kívül már más is olvassa. Köszönjük továbbá, hogy ideális olvasónak tartasz minket, voltaképpen ez is a célunk az oldallal: olvasni és írni, ha van mit. Reméljük, a továbbiakban is olvasol minket és kommunikálsz velünk, akár hozzászólás, akár kész mű formájában. És ez, természetesen, mindenkinek szól, aki hasonlóan vélekedik irodalomról és művészetről.
Bendegúz & Falcon
[...] közel 800-szor(!) annyi letöltéssel büszkélkedhet, mint az utolsó helyen kullogó Szlukovényi Katalin-versét boncolgató írás. O tempora, o [...]
Szerintem, csak a czímet kőne kiigazítani,
például ” A rab gyalog”,
vagy “gyalog sors”
esetleg:”szabad gyalog”valamelyikére