Hozzászólás: Coelho

skaff

skaff — Fri, 26 Mar 2010 07:49:45 +0000

Borges-zel nagyjából ugyanaz a gond, mint az alábbi versben fikázott költővel. Coelho felhő, zeffirello.

Sakált kiált, hollót hörög,
ki jól dalolni restel;
és idenyög a Dala-dög,
az éveire mester.
Nem a szipolyt, ő azt gyalázza,
kinek nem álma pálmaháza.

Pálmáját öntözzék ebek,
álljon közibük ő is.
Kertésszen őszi kerteket,
hol megtrágyázzák őt is.
És orrát vájván, mint a vermet,
csak higyje azt, hogy elmerengett.

Mit koslat ködgyűrűk körül
szárnyaska szamarával,
ha nem vivódik emberül
a népek nyomorával!
S a poshadt ködöket habossá,
ha nem habarja viharossá!

Ha nem bú, nem baj őneki,
hogy oszladozó felhő
ez édes nép, mert szétszedi
az úri szél, a dörgő.
Míg sorsunk rongy és alant szárnyal,
tapogatódzó ökörnyállal!…

Kóró a lelke, űl azon
kis varasbéka ékül;
vartyog s míg zizzen a haszon,
vénebb békákkal békül.
Ha hitted messziről smaragdnak,
csak fogd meg, ujjaid ragadnak.

… Olcsón adódott el, hiszen
szerény, akár a kórság.
Adjuk rá néki iziben
ezt a jószagú rózsát.
‘sz künn azért zúg nemes viharja,
mert benn a hasikát csikarja.

Sárhelyi Erika

Sárhelyi Erika — Tue, 10 Mar 2009 11:50:42 +0000

Nekem a Coelhó-művek közül eddig talán a 11 perc tetszett leginkább. Erre kíváncsi leszek

http://kultura.hu/main.php?folderID=887&articleID=280332&ctag=articlelist&iid=1

Ha brazil, akkor inkább foci — Paulo Coelho: A portobellói boszorkány at Faustus

Wed, 01 Oct 2008 09:36:36 +0000

[...] és egy Bendegúzzal történő sörözés alkalmával elhatároztuk, hogy jobban megnézzük ezt a Coelhót (Koellyu ), ha már mindenki olvassa, és hajlamosak komolyan is venni. Előrebocsájtom, hogy [...]

Bendegúz

Bendegúz — Tue, 18 Sep 2007 08:57:06 +0000

Én egész eddig nem általánosságban — bár az általánosat sem mellőzve –, a magam szempontjából “beszéltem” és fogok is, szóval meglehet, mégis féreértettél.
Nagy tapasztalatom, hogy az embereket irodalmi szempontból nem kell “megtéríteni”, mindenki úgyis odáig jut, ameddig érdeklődése, készségei és habitusának tükrében engedtetik neki.
Nem vagyok biztos benne, hogy Mannt kevesebben olvasták a maga idejében, mint Márquezt az elmúlt harminc évben — ha mégis, a különbség nem olyan jelentős –, gondolok itt a Frankfurter Zeitungra mint fórumra, hogy ilyen megátalkodott legyek.
Te is tudod, hogy bölcsészpálya nincs, szóval én annak a bizonyos kislánynak azt tanácsolnám, menjen inkább pszichológusnak.

Falcon

Falcon — Tue, 18 Sep 2007 08:28:28 +0000

Nem pont a Száz év magányra gondolok, általánosságban mondom, hogy ha egy kislányt, aki éppen a pszichológusi és a bölcsészpálya közötti választáson töpreng, megkérdezel, hogy mit olvasott most, az nagyobb valószínűséggel valami dél-amerikait (momentán leginkább Coelhót) fogja mondani, és nem Thomas Mannt. Biztosak lehetünk abban, hogy az elmúlt 30 évben többen olvastak Marquezt, mint Mannt az azt megelőzőben. Mert népszerűbbek lettek valamiért. Nincs ebben értékítélet, se pro, se kontra. Ez tény. Szerintem. A Nobel-díj meg… hát nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy nem fog kapni.

Bendegúz

Bendegúz — Tue, 18 Sep 2007 08:17:27 +0000

Fenét nem értesz félre…
Nem látom, hogy mindenki Márquezzel, Llosával vagy Cortázarral szaladgálna a hóna alatt, bár tény, hogy Th. Mannhoz képest “populárisabbak”. Azt hiszem, egész egyszerűen dél-amerikában nem válik el olyan élesen egymástól a magas kultúra és a tömegkultúra.
Coelho az Coelho marad, akit az ember azért olvas, hogy ne nagyon fájjon, viszont kicsit kivegye a mindennapok szürke taposómalmából tíz percre vagy éppen fél órára (vö. Blaha-Nyugati vagy Rákoskeresztúr-Örs vezér tere).
Na de hogy például a Száz év magány is ilyen lenne, azt kétlem: összezavarja az ember érzékeit, olyan gondolkodási-érzékelési-észlelési folyamatokba vonja – sőt rántja – bele olvasóját, melyek egyszerre borzasztóak és csodálatosak is, és amelyekről eddig azt se tudta, hogy egyáltalán léteznek (pedig léteznek, és nem is Márquez találta ki őket, de az anyagot nagyszerűen rendezte) – én legalábbis így jártam a könyv olvasása közben. És biztos vagyok benne, hogy nem csak én, elvégre Nobel-díjat kapott, megkockáztatom: a Száz év magány miatt. És azt is, hogy Coelho sose fog kapni.

Falcon

Falcon — Mon, 17 Sep 2007 20:43:48 +0000

Nem értelek én félre szerintem, legalábbis coelhóilag nem. Arra próbáltam utalni, hogy az önmagában nem baj, ha buszon olvassák sokan, mert ez — pl. Thomas Manhoz képest — nyilván elmondható az egész dél-amerikai irodalomról. Sokkal populárisabb lett valamiért, mint az addigi magas irodalom, és ez szerintem jó dolog.
Llosát meg hagyjuk, amikor viccesnek kell lennie, vicces, amikor nem, nem. Mint mindenki, aki tud írni. Szerintem.

Bendegúz

Bendegúz — Mon, 17 Sep 2007 15:53:30 +0000

Na Coelhótól indultunk, aztán hova jutottunk…
Félreértés van köztünk, ha benned úgy csapódtak le szavaim mint az egész latin-amerikai irodalom rossz ponyvává való átminősítése, mert én csak Coelhót illettem a jól megérdemelt buszos jelzővel.
Llosáról se azt mondtam, hogy a Pantaleont leszámítva egyáltalán nem vicces, hanem azt, hogy bizonyos műveiben nem a humor dominál (különben ugyanezt mondod te is fentebb).
És még egy dolog: ne dobozoljunk, mert ezt mondta az őrnagy is, aztán milyen csúnya vége lett.

Falcon

Falcon — Mon, 17 Sep 2007 08:10:07 +0000

Llosa szerintem mindig vicces is. Nyilván a Pantaleón sem csak arról szól, hogy röhögjünk mint az állat. Lehet, hogy más műveiben kevesebb a humor, de mindig benne van velősen, én legalábbis ezt tapasztaltam.
Az egész témáról pedig még annyit, hogy végül is úgy ahogy van lehetne gyanús az összes dél-amerikai, hiszen milyen már, hogy egyszerre előkerül egy egész nemzet (az egyszerűség kedvéért dobozoljunk ), amelyik addig írni sem tudott (az egyszerűség kedvéért…), és elárasztják, megreformálják itt nekünk a jó kis irodalmunkat, amihez pedig 2000 év óta hozzá se lehet nyúlni, és ráadásul teszik ezt úgy, hogy közben mindenkinek tetszik, buszon és akadémián is. Lehet, hogy pusztán annyi történt, hogy mivel új íz, ezért lerázta magáról a sznobizmus béklyóit az ítészréteg, és megengedte a buszon olvasott irodalomnak, hogy Nobel-díjat is kapjon, mert megérdemli.

Bendegúz

Bendegúz — Fri, 14 Sep 2007 10:03:04 +0000

Ezt a szakmabeliség dolgot felejtsük el, nem akarom a pöffeszkedő észosztó szerepkörét játszani. Egyszerűen csak annyi, hogy megvan a magam minőségigénye, és ehhez ragaszkodok is: számomra ezért nem szempont a tömegkultúra az irodalomban és a művészetekben. Máshol belefér.

A Borges-novelláról számtalan érdekes dolgot lehet mondani, én arra gondoltam, hogy a Gutre család története a dél-amerikai irodalom európai irodalomhoz való viszony(lagosság)át is nagyszerűen példázza: valamit el kellett veszíteniük, hogy aztán gyermeki örömmel újra rátalálhassanak.

A Pantaleonéval azt hiszem, szerencséd volt, Llosa csinálta máshogy is, azok nem ilyen viccesek.