A minap, de lehet, hogy
tíz éve már,
az utcát jártam,
csatangoltam.
Nem volt jó, bár
nem csalódtam.
A Duna felett ott volt
a többi híd is,
meg a Parlament,
az éj csillagos,
és csilingelt
egy villamos.
Aztán jött ez a lány.
Mellém szegődött,
beszélgettünk is.
És megszerettem.
Az éj időzött
felette és felettem.
Hogy is volt aztán tovább?
Most már nem tudom.
Talán túl közel jött,
épp túl közel.
Vagy elmaradt nagyon,
ezért küldtem el?
Nem szólt, elment, némán.
Nem nézett vissza,
elimbolygott
az esti Budapesten.
Felitta az utca,
én pedig hazamentem.
Legfrissebb hozzászólások