Tó mélyén egy isten

Képeslapok a messzi északról

Invokáció

Üdv, üdv! – hazámnak partja már
távolban szürke folt.
Megyek, ki tudja, majd mi vár,
s mi lesz, mi van, mi volt.
De jó motor és négy kerék,
a gázt tövig nyomom,
füstöljön gumi, fékbetét:
jó éjt, szülőhonom!

Csehszlovák

A határon morcosak az őrök,
Pozsony csak egy terepasztal,
most se láttam a szép Prágát.
(Majd visszajövök tavasszal.)

Bundesrepublik Deutschland

Drezdától már testesek a házak,
a hegyek ölén néhány vadászlak.
Fenyőfák és Schwarzwaldklinik,
az úton Jürgen biciklizik.

Hamburg

Csörlők, daruk, tengerjárók
(fene tudja, honnan, merre).
Fél országunk beleférne
egy hamburgi konténerbe.

Flensburg

Ki tette oda, nem tudom,
talán maga az Isten, csendben.
Nem szólt róla senkinek,
de nekem sikerült felfedeznem.

Dánok

Német sör és olasz cipő,
francia bor (frais, sose forralt) –
a dán kies országot épít,
ha már minden egyéb foglalt.

Oslo

Egy nagy félkör az egész.
Vikingek vállalkozó kedve:
színes házak, dokkok, hajók…
Az élet itt gond nélkül menne.

Svédek

Pórázon tartják a tengert,
szőkék és nagyra nőnek.
De mért nézik itt az embert
egyfolytában levegőnek?

Kötelesség

Ha hív a víz, hát hív a víz,
én meg nem torpanok,
nem kell szirének éneke,
csak apró sóhajok.

Nagy hal

Gyerünk, fogd meg a nagy halat,
ott tanyázik a nádfalon,
ráharap, hidd el, ráharap.
Ha könyörögne, üsd agyon.

Hiány

köd gomolygott fújt a szél
(a svéd táj csak svédül beszél)
Johan fogott egy halat
én rád gondoltam ezalatt

Tó mélyén egy isten

úgy összefolynak a napok
évezredek és a semmi
hínár tövében guggolok
s unok már istennek lenni

Fekete nap

Csak feledném azt az éjszakát,
a vaksötétet, zátonyt, ködöt,
s a Hugn süket moraját…
(Thor hasát fogta, úgy röhögött.)

Skicc

ahonnan fúj a szél
amerre víz folyik
minden szikla (pengeél)
létedről árulkodik

Feledés

végre csak velem legyél
magammal hoztalak
emléked itt e tájon
csalóka árnyalat

Svéd halász éneke

Måndagtól Fredagig,
s tán Lördag is megyek,
de kedves, ha elereszt a tenger,
Söndag én veled leszek.

Előérzet

Vitorlát le, evezőt be,
partra fut a csónak.
Vidd a házba kedvedet.
Haza megyünk holnap.

Búcsú 1.

Arvikában bezártak a kocsmák,
s te kedves Åmotsforts, isten veled!
Halléban a fények olyan tompák,
és nem fúj szél a Hugn tó felett.

Búcsú 2.

Egy utolsó pillantás még,
és ég veled, büszke Ränken!
Emléked jól agyamba véstem,
üres napokon ott felderengjen.

Hazatérés

Üdv, üdv! térdig érő bánat,
szívemben mit hoztam neked? –
Tucat színes kis faházat,
és nagy, sötét fenyveseket.

Olvasson még!

• Egy mondat Szókratészról
• József Attila: Klárisok — elemzés
• 1920
• Csingiz Ajtmatov (1928-2008)