Torkomban csiklandó nyári emlékek:
izzadás, pázsit, sárga napkorong,
vízpart… Meg egy varjúra is emlékszek
(jó, ha helyettünk a természet bolond)
aztán a sör, fröccsök és szendvicsek,
meg a na-leszokunk-erről-mától,
de az meg úgyse volt jó senkinek,
hát vártuk, hogy elmúljon magától.
Addig is sültünk, mint hús a roston,
egy mosoly és levetkőztél halkan,
s én faltalak, csókoltalak – test a testen
(erre rejszolt minden szatír a parkban)
mígnem feltűnt s csodálkoztál nagyon:
szerelmünk elolvadt a tűző napon.
Legfrissebb hozzászólások